Kocsis Gergely: A varjúszellem. PRAE Kiadó, 2024.

„Nincs ennek semmi értelme. Bár annak mi teteje van, hogy köztiszteletben álló férfiak mesebeli szörnyekké változnak át, ő meg szellemeket lát? Ebben a városban felesleges értelmet keresni bármiben is.”

Karattyánban titokzatos módon meggyilkolnak egy szép, fiatal nőt. A Magyar Királyi Rendőrség a Nagy Háborút is megjárt nyomozót, Adler Vilmost küldi le Pestről kivizsgálni az ügyet. Veterán főhősünk pedig gyorsan rájön, hogy itt semmi sem az, aminek valójában látszik...

Kocsis Gergely első regényében több műfajt mixel össze. Történelmi környezetben játszódó krimiként indul, ahol a főhős egy képzeletbeli kisvárosba megy nyomozni. A könyv kétharmada a nyomozásról szól, aztán hirtelen átcsap természetfeletti lények horrorisztikus összecsapásába. A könyv fő kérdése természetesen az, vajon sikerül-e megoldania az ügyet a hősünknek? Valójában, amikor úgy tűnne, jó nyomon jár, akkor jön egy éles váltás és a történet az érzékeny gyomrú olvasók számára meglehetősen kedvezőtlen fordulatot vesz.

A cselekmény 1922-ben, a Horthy-korszak kezdetén játszódik, amelynek ábrázolása majdnem jól sikerült. A főhős egy első világháborút megjárt veterán, aki a harctéren szerzett traumától szenved, és mindig megtalálja azt, aki szintén a fronton szolgált valahol. Érezhetőek a Bethlen-éra gazdasági nehézségei, megjelenik a korrupció országos és helyi szinten egyaránt, ezzel kicsit azt érezheti az olvasó, hogy a szerző Móricz Rokonok című regényét vette alapul a fikciós település megalkotásakor. Említésszinten előkerülnek a Tanácsköztársaság és a fehérterror szörnyűségei, a korszakban még enyhén létező katolikus-protestáns ellentét. Nagyon átvitt értelemben megjelenik az antiszemitizmus egy párbeszédben, valamint a trianoni trauma egy szekrényen található felirat által. Azt meg kell jegyeznem, hogy amikor a korrupt és szörnyeteggé váló polgármester erdélyi származását említik, érezhetően nyoma sincs annak, hogy két évvel korábban azt az országrészt elcsatolták a nagyhatalmak az óhazától a trianoni békeszerződés által. Ugyanakkor rendkívül sok áthallás van benne jelen korunkra, amit a cselekmény során az ereszen is menekülő Adler és a következő idézet szimbolizál legjobban:

„Csak akkor lehet változást elérni, ha az egyes emberek felemelik a szavukat, akkor is, ha veszélyes, vagy sok minden forog kockán.”

A szerző ugyan olvasmányos stílusban írta meg a szöveget, mégis valami hiányzik belőle, ami igazán érdekessé tehette volna. Sokszor a párbeszédek már túlságosan modorosak, emellett a nyomozás kissé ellaposodik, a horrorisztikus részek kellő undort keltenek, az igazi izgalom azonban hiányzik belőle. Azok számára ajánlott leginkább, akik kedvelik a kevert műfajú történeteket.  

Sásdi Tamás