Balatoni József: Kamaszharc. Találkozás egy fiatalemberrel. Jaffa Kiadó, 2017.

 
 

Dr. Horolovszky Tamás jogtanácsos éppen egy szakítás után örül, hogy végre a saját lakásában költözhet és elkezdi pakolgatni a dolgait. Rátalál a 17 évesen elkezdett naplójára, beteget jelent aznapra és elkezdi olvasni. A naplóból visszaköszön a 17 éves Hori, aki elég sokat játszik a legnemesebb szervével és végre szeretne túllenni az első alkalmon. Emellett bulik, az iskola a barátokkal töltött idő tömkelege kerül elő, mellette megismer egy nagyon szép szakmát…

Az országosan népszerű Balatoni József könyvére az ember fia először azt hinné, hogy egy pedagógiai-pszichológiai munkát tart a kezében, azonban egy kamasz fiú élete elevenedik meg előttünk, mintha az Amerikai pite első részének magyar verzióját olvasnánk könyvben. Azonban a vágyakozó kamasz mellett a történet tele van nagyon mély gondolatokkal, amelyet a felnőtt olvasó oszt meg velünk a naplót olvasva. Ő maga viccesen jegyzi meg, hogy

„Kezdem magam bolondnak érezni, hogy 31 évesen gondolatban egy naplóval beszélgetek, vitatkozom.”

Szóba kerül a barátság, az hogy egy férfi sírhat-e, a szexuális élet, a homoszexualitás, az általános műveltség és egy pillanatra véleményem szerint Márai Sándort is megidézi a szerző azzal, hogy létezik-e az igazi? A legmélyebb gondolatot azonban az emberi félelmekkel kapcsolatban fejti ki a szerző:

„Sokszor félünk: félünk érezni, félünk hinni, félünk szembenézni magunkkal, félünk vállalni magunkat, félünk magunkkal lenni, félünk szeretni és szeretve lenni. Félünk a haláltól, de még többször az élettől. Kiakadunk, dühöngünk, vádolunk és vádolva vagyunk, szeretünk, élünk és élvezünk, zokogunk és röhögünk. De mindezt itt és most tesszük: mert csak egyszer van és egyszer lesz! És ezt sosem szabad elfelejtenünk. Igen, vagyunk nagyon fent, és zuhanunk nagyon mélyre. Mindegyiket meg kell élni ahhoz, hogy egyben legyünk, érezzük, hogy fáj, érezzük, hogy jó nekünk.”

Ugyan a kamasz fiúból alig ismerünk meg valamit a vágyakozáson és a bulikon kívül, én legalábbis hiányoltam a kedvenc zene és filmek bővebb kifejtését. Ugyanakkor dicséretes, hogy a főhősünket rengeteg érzelemmel és tenni akarással ruházza fel a szerző, ami által hangsúlyozni tudja, hogy segíteni kell a bajbajutott embereken. A könyv emellett azt is bemutatja, hogy a válságot átélő ember a múltba mélyedve próbálja feldolgozni a jelenben megélt traumát.

A kötet szövege könnyen követhető, olykor humoros és eléggé naturalisztikus elemeket is tartalmaz. A két idősíkban játszódó részek külön betűtípussal vannak szedve, így az olvasó könnyel el tudja különíteni. Ezt a kötetet a jelenben kifejtett mély gondolatok miatt érdemes elolvasni, a kamasz idősíkjában pedig megismerhetjük, mi foroghat egy 21. századi tizenéves fiatal fejében, hogyan reagál a megélt dolgokra.

 

Sásdi Tamás