Haklik Tamás: Beton. Talentum House, 2022.

 

Magyar Richárd kamaszként az észak-magyarországi Ózdon él szüleivel, mondhatni a korszak tizenéveseinek szokásos életét éli. Nem éppen jó tanuló, de helyén van az esze és szereti a rap zenét. Az életkori sajátosságoknak megfelelően egyre többet lóg a haverjaival, és társaságukban egyre többet züllik, dohányoznak, isznak és persze drogoznak. Mellette persze a csajokat sem hanyagolják el. Miután elvégzi a szakmunkásképzőt, először Budapestre, majd külföldre megy dolgozni, ahol elkezd gondolkodni, hogy akár drogdílerként többre is viheti, és a gengszterélet teljesen átalakít mindent…

Haklik Tamás első regénye az eddig csodásnak mondott 1990-es évek árnyoldalait mutatja be. Érezhető a rendszerváltozás utáni létbizonytalanság, amit nagyon jól tükröz a szülők közötti feszültség, emellett a többség fiataljai is inkább a fővárost vagy a külföldet választják, ahol jobb megélhetést találhatnak. A korszak ifjúságát a DADA (dohányzás-, alkohol-, drog-, AIDS-megelőző) programmal próbálták az iskolákban távol tartani a deviáns viselkedéstől, a regény lapjain mind a négy fogalom képviselteti magát. Főhősünk először csak dohányzik, majd iszik és elkezd füvezni, végül beleszagol a keményebb drogokba is. Miután a lányokkal szexuális érintkezésbe kerül, megjelenik az AIDS veszélye és a biztonságos szex tárgyköre is. A társadalmi problémák mellett külön érdeme a kötetnek, hogy kiválóan mutatja be a rap térhódítását és magyarországi szubkultúráját. A fiatal főhős ezt a zenét hatalomnak érzi, mert számos emberrel összebarátkozik. A műfaj nagyobb külföldi képviselőit fel is vonultatja a szerző a kötet lapjain, kis hiányérzetem volt azzal, hogy a magyar előadók egyszerűen hiányoztak a történetből. Egyedül egy kisebb cameo erejéig egy híressé vált kortársa jelenik meg fiatalként, ő az a bizonyos Ózdi hős, aki majdnem Belehalt már egy-két dologba. A kötet szinte kétharmada felfogható egyfajta szociográfiának is, hiszen eléggé korhű látleletet ad egy többségében csodálatosnak mondott időszak nem éppen vidám szeletéről. A kötet utolsó harmada már egy krimi érzetét kelti az olvasóban, hisz Magyar Richárd a gengszter-élet minden lépcsőfokát megjárja. A két részt a főhős fejlődése köti össze, aki az eleinte csak a rapnek élő kölyökből a saját meggazdagodását mindennél fontosabbnak tartó férfivá válik. Ezt a fejlődést rendkívül olvasmányosan tárja elénk a szerző, amelyből a rap műfajának köszönhetően a szókimondó, durva szövegek sem hiányoznak. Ajánlható bárkinek, aki egy látleletet szeretne olvasni a ’90-es évek észak-magyarországi állapotáról egy kamasz szemével, illetve egy érdekes fejlődésregényt szeretne a kezébe venni!


Sásdi Tamás