Bödőcs Tibor: Addig se iszik. Helikon Kiadó, 2017.

Erre a kötetre nyugodtan mondhatjuk, hogy napjaink Így írtok tije. Nem kell ismerni a kiparodizált műveket, hogy a szórakozás garantált legyen. De ismerjük is az eredetit, akkor duplán jól szórakozunk, mert egy nagyon görbe tükrön keresztül látjuk az adott író munkásságát. Már a paródia alanyának pár soros bemutatásán is szinte visítani lehet a nevetéstől, a művek pedig a mai viszonylat által vannak megalkotva, hogy a mai kor embere is teljesen élvezhesse azt. Minden részlet igazodik a kiparodizált író stílusához, Rejtő a humorosnál is humorosabb, Esterházy Péter itt is történet nélküli, és Marqueznél szintén bele lehet bonyolódni a szereplők sokaságába, de Hrabal se panaszkodhat, mert azt egy bekezdésben letudjuk 7 oldalon keresztül, szerencsére Esterházynál a szerző nem vette rá magát a Függő elemeinek kiparodizálására. Jómagam nem olvastam Rejtő Jenőtől még semmit (nem vettem még rá magam, de igyekszem), ennek ellenére nagyon jól szórakoztam rajta, úgy mint a Hemingway paródián. A legjobb az Esterházy, de teljesen vicces, ahogy a katonaiskola a Waldorf pedagógia szerint működik (Ottlik), amikor a kisgyereket elviszik a focitáborba (Kertész Imre), ahogy a férfi a nőuralom alatt egy sört akar csak meginni (Orwell). Ajánlható ez a kötet bárkinek, aki egy jót szeretne szórakozni, attól függetlenül is, hogy ismeri-e a kiparodizált művet.

Sásdi Tamás