Kondor Vilmos: A korona ügynöke. Libri Kiadó, 2018.

Az érdekes sorrendben íródott Szent Korona-trilógia befejező része ez a mű, de lehetne inkább a kezdő is, mivel a szerző fordított sorrendben írta meg a sorozatot. Ebben a részben a korai dualizmus korába kalauzol el a szerző, a történet mellett hűen önmagához megismerhetjük kicsit a korabeli, szinte újszülött Budapestet, ahol még félve mentek át az emberek a Margit-hídon, mivel a történetben az még nem volt átadva. Gyra Miklós ügyvédként praktizált és éppen egy simlis emberkét, Ferencz Józsefet véd, aki az uralkodót, vagyis a névrokonát becsmérelte. Emellett az ügy mellett a kezébe akad egy napló, amely által megtudja, hogy nem az az édesapja, aki felnevelte, hanem egy bizonyos Wargha, akit a korona elárulójának tartanak. Új küldetésként tehát rá hárul, hogy az igazi apuka nevét tisztára mossa, közben pedig elképesztő kalandokba keveredik, ahol még nagyon vad összeesküvés-elméletek is napvilágra kerülnek a koronáról. Maga a történet rendkívül izgalmas és nem hiányoznak a jól felépített mellékszereplők sem, mint pl. Samu, a hivatalszolga vagy az említett Ferencz József, de szerepet kap Pulszky Ferenc is, igaz nem éppen pozitív karakterként. Ami még nagyon sajátos stílust ad a történetnek, hogy kicsit korabelien lett megírva, vagyis a c betűt cz-vel írja, ami kicsit furcsa eleinte, de könnyen hozzá lehet szokni. Kétségtelenül egy nagyon izgalmas olvasmány, ajánlható bárkinek, aki szereti a történelmi regényeket.