Dr. Zacher Gábor & Kálmán Norbert: Zacher 3.0. Az én mentőszolgálatom. Magnólia, 2025.
„Tudod, a Zacher név már nem csak egy embert jelent. Nem csak egy mentőorvost, toxikológust vagy traumatológust. Ez egy brand lett. Mint a Sacher-torta, amihez egyébként valamilyen távoli családi köze is van. A Zacher név egy fogalom.”
Szokták mondani, három a magyar igazság és egy a ráadás. Újabb hét év után megjelent a harmadik kötet, amelynek a nemzet kedvenc toxikológusa áll a középpontjában, azonban ez a szakma most háttérbe szorul és Zacher Gábor egy másik kedvenc foglalkozása, a mentőszolgálat domborodik ki.
Jelen kötetben Kálmán Norbert felvidéki magyar újságíróval beszélget, az egyes fejezetekben pár munkatársa is megszólal. A bevezetőt követően először az kerül szóba, hogy Zacher elérte már a nyugdíjkorhatárt, de ő még bírja, viszont ő maga meghatározott egy időpontot, ameddig mentősként dolgozhat. Ezután rátérnek arra, milyen karaktert kíván meg a mentős személye és kiderül, hogy egyedül Magyarországon van mentőtiszti oktatás. Fókuszba kerül maga a mentőautó is, bevonva Kőrősi Gábort, aki a dugóban való vezetési sajátosságokat is megosztja velünk. Bepillantást nyerhetünk abba a főszereplő és Péterfalvi Norbert mentésirányító szemszögéből, hogyan zajlik az, hogy kiküldenek adott helyszínre egy-egy egységet, és fény derül arra is, hogy ezek között az egységek között milyen különbségek vannak összetételben. Ezután következik két ápoló, először Zsuzsi által képet kapunk arról, hogyan érvényesülnek a nők ebben a szakmában, míg a nagyon fiatal Benjamin révén az új generáció munkához való hozzáállása is terítékre kerül. Miközben megvizsgáljuk a szakma szegmenseit, számos érdekes sztorit felemlegetnek, amelyek olykor mosolyt csalnak az arcunkra az abszurditásaik miatt, de nem éppen vidám történeteket is elbeszélnek. Természetesen nem hiányozhat a mentőzés és a toxikológia kapcsolata sem, emellett külön fejezetben beszélnek a médiában való szereplésről és a közösségi oldalakon való jelenlétről is. Utóbbi fejezetben kap szót Győrfi Pál, aki a karrierje és Zacher Gáborra való kapcsolata mellett még megemlíti a mesterséges intelligencia egészségügyben való használatát is. Az utolsó előtti fejezetben egy kedves barát, Bozó Gyuszi mesél arról, milyen a legjobb barátjával együtt dolgozni, végül kedvenc orvosunk gondolatai jelennek meg a vallásról és a halál mikéntjéről.
A gördülékeny beszélgetésben egy nagyon szép segítő szakmát ismerhetünk meg, ezt nagyon jól színezi az, hogy más megszólalók gondolataiba is beleláthatunk. Ugyan a címszereplővel való beszélgetés is elég lenne az igazi olvasmányélményhez, a munkatársak megszólalásai még jobban emelik a kötet fényét és személyükben olyan embereket ismerhetünk meg, akik teljes odaadással segítenek a bajba jutott embereken, és ezt nem tudják megunni vagy megutálni.
Zacher Gábor és kollégái által az egészségügy egy fontos területébe láthatunk bepillantást szórakoztató formában. Remélhetőleg hét év múlva egy újabb kötetben találkozhatunk kedvenc orvosunkkal.
Sásdi Tamás
