T. C. Lang: A lámpás nyomában. Publio Kiadó, 2016.

 

Sarah egy nehéz nap után hazafele tart a munkahelyéről szétszórtan, mert benn hagyta a táskáját, benne a mobiltelefonjával. Az utcán arra lesz figyelmes, hogy egy földön fekvő férfit rugdosnak. Egy közeli sziréna elriasztja a támadókat, ő pedig a lakására viszi a sebesült ismeretlent. Mint kiderül, Ronael nem is ember, hanem egy angyal. Az Alvilágba került a Mennyek Kulcsaként funkcionáló Lámpás és vissza kell szereznie. Ezt pedig úgy kell megtennie, hogy megkeresi az Apokalipszis négy lovasát és ellop tőlük egy-egy darabkát, amelyek egyben az Alvilág kapuját nyitják. Ehhez pedig emberi segítségre van szüksége. Sarah lesz a kiválasztott, aki a nagy kaland mellett megismerteti Ronaelt az emberi élet rejtelmeivel is…

T. C. Lang regénye egyszerre szórakoztató és mély gondolatokat magában foglaló történet. Egy különös kapcsolatnak vagyunk benne tanúi, ahol az átlagos hétköznapi dolgozó nő egy angyal segítőtársa lesz a világ megmentésében. A történetben végigkísérhetjük a jó és a rossz küzdelmét. Mindezt szórakoztató formában tesszük, emellett az angyal miközben megismeri az emberek viselkedést, többek között ezt is megállapítja:

„Érdekesek vagytok ti, emberek! Nincsen makulátlan lélek, ám legtöbb esetben, aki annak véli a sajátját, az rendelkezik a legszennyesebbel, aki pedig méltó arra, hogy tiszta lelkűnek nevezzék, az nincs tudatában az erényeinek. Híján vagy a rossz szándéknak, ellenben tele vagy jóval, ezt többször is bizonyítottad!”

A mély gondolatok mellett az írónő gondoskodott a humorfaktorról is, Ronael olykor érdekes szituációkba keveredik, vagy vicces párbeszéd alakul ki, ha kérdez valamit Sarah-tól. Az emberek világának megismerése mellett Sarah-n keresztül mi is megismerkedünk az angyalok, az Apokalipszis négy lovasának tevékenységével és színes leírást kapunk az Alvilágról is, miközben hőseink ott bolyonganak. A történetből nem hiányozhat a szerelmi szál sem, amelyet a szerző kellőképpen adagol, gondolva azokra az olvasókra is, akik ezeket a részeket kevésbé kedvelik.

A kötet szövege könnyen olvasható, amelyet – mint fentebb említettem -  megszínesít az írónő szarkasztikus humora, amely előjön a párbeszédekben és a narráció során egyaránt. A történetben benne vannak a kötelező csavarok, amely során végig izgulhatunk főhőseink sorsa iránt. Ez a történet ajánlható mindazoknak, akik egy kellemes, humoros, ugyanakkor mély tartalommal is rendelkező, kikapcsolódást nyújtó olvasmányra vágynak!

 

Sásdi Tamás