Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod. Prae Kiadó, 2023.
„Sorozatgyilkos? Miskolcon? Alexa, ne fárassz már! Túl élénk a fantáziád. Elhiszem, hogy jól jönne. Hazajössz, és rögtön belefutsz egy sorozatgyilkosságba. Mindenki téged nézne a híradóban. Száz bőrt lehúzhatnátok róla, mindenki szakértene, kriminálpszichológusok, jogászok. Te meg könyvet írhatnál, mindegy, miről, ha sokan ismernek, bármit eladnak a neveddel.”
Radványi Alexa egy kis tévénél dolgozik a kultúra rovatban, de minden álma, hogy bűnügyi tudósító legyen. Egy véletlen folytán két hétig helyettesítőként megkapja a lehetőséget, közben pedig elkap egy szóbeszédet, miszerint Miskolcon sorra tűnnek el fiatal lányok. Mivel gyorsan letelik a két hét, a saját szakállára hazamegy szülővárosába, bár nagyon nem akar oda visszatérni...
Bánhidi Lilla első könyvében vegyíti a szociográfia és a krimi elemeit. Ez alapján egy igazán izgalmas történet lehetne, ha olvasás közben nem érezné azt az ember, hogy a szerző voltaképpen nem tudta eldönteni, hogy városi útikalauzt vagy egy nyomozást kíván elénk tárni. Előbbi sikerült jobban, ennek köszönhetően egy igazi miskolci kirándulás részesei lehetünk. Kiválóan lefesti a belváros és a lakótelepi részek életét, de elvisz minket a lillafüredi kisvasúthoz, Avasra, a Diósgyőri Várhoz és a Stadionhoz is, ahol még egy meccset is végigizgulhatunk a hidegben. Külön említi a szépségéről méltán híres fényvillamost, azonban az kicsit már hardcore közlekedésbarátoknak való véleményem szerint, amikor azon időz el, hogy milyen busz jár ki Felsőzsolcára. A történetben kiemelt szerepet kap és a cselekmény szempontjából is fontos lesz a Kocsonyafesztivál, amelynek átérezhetjük jelentőségét a város életében és végigkövethetjük, hogyan zajlik le az esemény. Külön szól a cigány-magyar együttélésről, ahol előkerül a cigánybűnözés problematikája is.
A bűnügyi szál nagyon lassan indul be és az elbeszélés háromnegyedében abszolút élvezhetetlen, sokszor megtöri az ívét az éppen aktuális városrész minden részletre kiterjedő bemutatása. Először csak eltűnésekről van szó, majd amikor saját szemszögből látjuk a tettes gondolatait, akkor durvul be igazán a sztori és a végére már horrorfilmbe beleillő elemekkel is találkoztunk.
A szereplők közül meg kell említeni természetesen Alexát, aki által a riporteri munkába is túlságosan mélyen belelátunk. Tévés létére annyira bátortalanul viselkedik eleinte, hogy az már szinte fáj, és kevésbé lehet őt emiatt megkedvelni. Miskolcra is fél visszamenni, mert attól parázik, hogy összefut a volt párjával, és mikor ott van, akkor is ezen agyal. Aztán a nagy találkozás megtörténte után kijelenti, hogy voltaképpen ő nem érzett semmit már Gyepes iránt. Ez vagy hirtelen gyors jellemfejlődésre utal, vagy arra, hogy a szerző a nagy terepbemutatások közepette megfeledkezett arról, hogyan ábrázolta főhősnője lelkivilágát. Az említett Gyepes egyébként társával, Pigniczkivel szimpatikus párost alkotnak, akik kemény borsodi rendőrökként vannak ábrázolva és ők azok, akiket az olvasó igazán megkedvelhet.
Meg kell említenem a történet zenei világát. Számomra az értékelésnél enyhítő körülménynek számított, hogy az általam nagyon kedvelt Hooligans egy dala megszólalt Gyepes autójában, azonban a miskolci zenekarként az EDDA többet érdemelt volna, mint egy megjegyzést az elején. Ha már olyan részletesen ábrázolta a szerző a kocsonyafesztivált, Pataky Attila és bandája simán felléphetett volna rajta.
Elsősorban azok számára ajánlott ez a könyv, akik napjaink Miskolcáról szeretnének kapni egy részletes látleletet, aki krimire vágyakozik, az vélhetően a közepén be fogja fejezni az olvasást.
Sásdi Tamás
