Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. Magvető Könyvkiadó, 1973.

Egy késsel kezdődik minden, amit Fülig Jimmy egy matrózban talál meg és ki is cseréli egy másikra, mert kell neki a sajátja. Aztán egy hajóra kerül, két műszakban, két alteregóval és szinte semmit sem alszik. De találkozik egy emberrel, aki nem tud meghalni, és persze a hajón van Piszkos Fred is, potyautasként, pedig a hajón járvány tör ki, amit meg is fékeznek, aztán a mi Jimmynk szerepet cserél egy uralkodóval, a pünkösdi királyságáról meg naplót vezet, egyedi írásmóddal. Közben az igazi uralkodó meg fogságba egy veszélyes bandánál…

Rejtő klasszikusa nagyon erősen kezd, hiszen a kés valaki hátában benne van és kell a tulajdonosának. Maga a történet egy igazi kalandregény, mégis az ember azokra a parázs párbeszédekre emlékszik belőle, amelyek mosolyt csalnak az arcára vagy röhögőgröcsöt kap tőle az olvasó, ami eléggé veszélyes, ha történetesen tömegközlekedésen szeretnénk olvasni ezt a remek művet. Mert a humort a szerző a kellő ritmusban adagolja nekünk, már kicsit leülne a történet, erre jön egy parázs párbeszéd és a rekeszizmaink akcióba lendülnek. A regény külön kuriózuma Fülig Jimmy naplója, amely direkt külön nyelvezettel lett ellátva, mintha maga a főhős írná azokat a fejezeteket. Ebben a regényben is van minden, ami egy igazi Rejtő-regény velejárója: hajókázás, kétes kinézetű emberek, tolvajok, csirkefogók, egy hajó ahol járvány tör ki és persze egy csipetnyi szerelem. A szórakozás és a jókedv garantált, ajánlható bárkinek, aki egy vidám kalandregényt kíván olvasni, de tömegközlekedésen csak azoknak ajánlott, akik nem röhögnek olvasás közben hangosan, mert a cserekés, a visszajáró halott, a Pudingok és Fülig Jimmy naplója garantáltan megteszi a hatását!