Evie Woods: Az eltűnt könyvesbolt. Cartaphilus Könyvkiadó, 2024.
„– A könyvekben az a jó – magyarázta a hölgy – ,hogy segítenek elképzelni egy olyan életet, amely jobb és teljesebb, mint amilyenről valaha is álmodtál.”
Opaline az erőszakos bátyja elől menekül, aki férjhez akarja mindenáron adni. Először Párizsban kitanulja a könyvkereskedői szakmát, majd Dublinban nyit egy saját könyvesboltot. Száz évvel később a szintén menekülő Martha házvezetőnőnek szegődik egy különc idős hölgyhöz. Megismerkedik a tudós Henryvel, aki Emily Bronte elveszett második regénye után kutat, és szerinte az idős hölgy házában kellene lennie Opaline egykori könyvesboltnak, de az nincs meg…
Egy különleges kötetével állunk szemben, amely egyszerre csemege a könyveket, a rejtélyeket, a történelmet, valamint az enyhe romantikát kedvelő olvasóknak. A cselekmény két idősíkon, három nézőpontból fut, mindegyik szereplőnket könnyen meg lehet kedvelni. Opaline a függetlenség, a tanulni vágyás és a kedvesség szimbóluma, míg Martha bőrén keresztül azt tapasztalhatjuk meg, milyen érzés benne lenni egy bántalmazó kapcsolatban és abból a menekülési lehetőségeket keresni. És ott van Henry, aki egy különleges kéziratot keres, doktoranduszként egy igazi szórakozott professzor benyomását kelti, aki egyszer lélekbemaró megállapításokat tesz az emberi kapcsolatokról, máskor meg betölti az ügyeletes humorista szerepét.
Miközben a szerző egyre érdekesebben szövi a szereplői sorsát, belekeveri a korszak történéseit. Opaline síkján érezhetjük, hogy túl vagyunk az első világégésen, gonosz bátyja háborús hősnek számít, aki saját beosztottjai élete árán élte túl a Somme poklát és ő feljogosítva érzi magát arra ezáltal, hogy bármit megtehet akár a saját testvérével is. A múltbeli szálon szóba kerül még az ír polgárháború, Hitler hatalomra jutása és a második világháború embertelensége. A jelenben játszódó szálon érezhető egy kis társadalomkritika a ma telefonvezérelte fiatalságával szemben, amit Bowden asszony fogalmaz meg Marthának:
„– Tudsz kártyázni?
Magamban felnyögtem, amikor a zsebéből, mintegy varázsütésre, előhúzott egy pakli kártyát.
– A snapszon kívül?
– A ti generációtoknak fogalma sincs, hogyan üsse el az időt azon kívül, hogy az átkozott telefonjaitokat bámuljátok.”
Mindkét szálban közös, hogy számos klasszikus kötetre utal közben a szerző, és Opaline gyakornoksága alatt szóba kerül, honnan lehet felismerni, hogy egy könyv a könyvnyomtatás kézműipari korszakából való, illetve Henryben egy igazi könyvtörténész veszett el, hiszen
„– A könyv elolvasása csak a kezdet, én mindent tudni akarok róla. Tudni akarom, hogy ki írta a könyvet, mikor és hol, hogyan és miért. Ki nyomtatta ki, mennyibe került, hogyan maradt fenn, hol volt azóta, mikor adták el, miért és ki által, hogyan került ide… nincs olyasmi, amit en akarnék tudni egy könyvről.”
Martha révén még azt is láthatjuk, hogyan válik valaki olvasó emberré és Henry által számos utalást kapunk, mitől lesz jó egy történet. Opaline pedig összefut James Joyce-al is, akinek révén utalást kapunk, hogyan születik meg az írók fejében egy-egy karakter.
A könyv kinézetre ugyan nagyon vastagnak tűnik, azonban az ír szerző annyira olvasmányosan írta meg a történetet, hogy ezt észre se vesszük. Ugyan az elején meg kell szokni mindhárom szemszöget, de utána már észre se vesszük, ahogy fogynak a lapok. A szerző ráadásul mindhárom szereplőnél gondoskodik arról a bizonyos csavarról, amelyre nem is gondoltunk az elején.
Evie Woods egy rendkívül lebilincselő regényt írt, amely a könyvet szerető olvasók számára bátran lehet ajánlani, hiszen az izgalmak mellett számos szép gondolatot tartalmaz az emberi kapcsolatokról és az olvasásról.
A könyv 2025. decemberi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/evie_woods_az_eltunt_konyvesbolt_brigi
Sásdi Tamás
