Rejtő Jenő: A fehér folt. Szukits Könyvkiadó, 1993.

Samuel Bronson mindenképpen rendőr szeretne lenni, de nem felel meg a rendőrségen, így magándetektívként kezd el tevékenykedni. Megalapítja a Bronson & Bronson magánnyomozó intézetet, egyedül, de a dupla név legalább jól cseng. Első megbízását a gazdag Geoffrey Halleytól kapja, hogy figyelje meg az öntörvényű lányát, Liliant, nehogy férjhez menjen.  A lány elszökik, a magánnyomozó pedig követi. Lilian összetalálkozik egy barátnőjével, Dorával, akivel autót cserélnek, így a mi magánnyomozónk egy másik hölgyet kezd el követni országokon át és mindig megakadályozza, hogy a Liliannek hitt Dora férjhez menjen. Az igazi Lilian pedig elképesztő kalandokba keveredik, még alkalmi férjet is talál magának, mellette meg Lungaországban egy fegyveres konfliktus kellős közepébe csöppen és mint kiderül, újdonsült ismeretlen férje katonaszökevény…

Rejtő ezen regénye egy két szálon futó morbid történetet mutat be, egyikben egy ügyefogyott nyomozóval, aki mindig pórul jár és egy lánnyal aki elképesztő kalandok közepette találja meg élete szerelmét. A lány története egy igazi kalandregény is lehetne, a szerző nem is kíméli a hölgyet és a katonaszökevény férjet benne, de a másik szálon a Lilian apjának hosszú levelekben beszámoló Bronson detektívet sem. Ugyan a vicces párbeszédeket kicsit kispórolta belőle a szerző, a vége felé azért találunk benne pár poént. Ugyanakkor ez egy igazi Rejtő-regény, benne a megszokott esetlen főhősökkel és az abszurd cselekménnyel, amelyből egy képzeletbeli ország hadserege sem hiányozhat. Nem a legjobb könyve a szerzőnek, de garantált szórakozást nyújt ez a kötet is, ajánlható minden kedves Rejtő-rajongónak és azoknak is akik egy könnyed történetre vágynak!