R. Kelényi Angelika: Váratlan vendég / Bécsi keringő. Álomgyár Kiadó, 2025.
„Az emlékeit egy apró zugba rejtette, és igyekezett nem benyitni azon az ajtón, mely a régmúlt szörnyű eseményeihez vezettek.”
Fájdalmas érzés számunkra, amikor valaki fiatalon eltávozik az élők sorából. Egy népszerű és nagyon jó írónő, mint R. Kelényi Angelika esetében különösen. Az Álomgyár Kiadó egy különleges posztumusz kötettel tiszteleg az emléke előtt, amelyben egy eddig kiadatlan kisregény és egy befejezetlenül maradt kézirat kapott helyet.
A Bécsi keringőből 107 oldal készült el, amely egy nagyon ígéretes történelmi romantikus regényt sejtet. A történet az porosz – osztrák - olasz háború után veszi kezdetét, ebben átérezzük az utóbbi két nemzet ellentétét, az olaszok lazább életfelfogását és Bécs fölényességét. Kiválóan bemutatja a korabeli társadalmi helyzetet, amelyet jól jelez Marcetti báró esetében a gazdagság és az, hogy ennek segítségével ő bármit megtehet. Lisa Rosen által látjuk, hogyan viszonyul a konkurencia egy nő új ötletéhez és sikeréhez. A szalonja révén a korabeli ruhakészítés fortélyaiba is beleláthatunk, emellett átérezzük mennyire akartak egyedi öltözetet készíttetni a tehetős bécsiek. A történet szinte a legérdekesebb résznél marad félbe.
A Váratlan vendég egy kicsivel hosszabb kisregény, ez kezdésként egy 1950-es évekbeli budapesti társasházba repít minket, amelyben megtalálható természetesen a hatalommal jó kapcsolatot ápoló házmester. Egy szerelmi háromszög bontakozna ki, de ezt 1956 októbere szétzúzza és a hármas férfi tagja a családjával együtt disszidál. Mintegy 50 évvel később visszatér, miközben felkeresi egykori lakhelyét és szomszédjait, végigkövethetjük, hogyan élte meg az elmúlt időszakot. Ebből képet kaphatunk milyen viszontagságok közepette sikerült elmenekülniük az őket üldöző hatalom elől és láthatjuk, hogy mennyivel jobb sorsa volt az embereknek Ausztriában és Amerikában. Felszínre kerül 1956 megítélése először az itthon maradottak szemszögéből röviden:
„Mamó azt mondta, hamar vége lett az ellenforradalomnak… Bocsánat, minket annak idején így tanítottak, aztán megragadt. Már tudom, hogy nem ellenforradalom volt az.”
A későbbiekben a visszatérő Alex idézi fel magában, ahogy édesapja mesélte amerikai feleségének az átélt eseményeket.
A két rövid történet kiváló bevezető volt ahhoz, hogy megízlelhessem az írónő stílusát. Számomra mindkét írás könnyen befogadható volt, külön ki kell emelnem, hogy az engem abszolút nem érdeklő ruhákkal és divattal foglalkozó részeket ugyanúgy faltam, mint a történeti leírásokat vagy a karakterekkel való megismerkedést. Ezáltal egy gyönyörű stílusban alkotó, humorral is rendelkező szerző benyomását keltette, ami várhatóan az életmű további darabajinak elolvasására fog ösztönözni.
Sásdi Tamás
