Szlavicsek Judit: Hullámsír. Libri Kiadó, 2022.
„Szinte biztos, hogy vakvágány az egész, de egy nyomozás már csak ilyen. Ezernyi vakvágány meg kötelező kör, hogy aztán a végén, ha szerencséd van, egyetlenegy vezessen valahová.”
Kardos Júlia együtt tölti az éjszakát egy volt osztálytársával, a híres celebbé lett Imre Csabával. Reggel nem találja maga mellett, elindul a keresésére a Balaton-parton és a férfi kegyetlenül meggyalázott holttestére bukkan…
Szlavicsek Judit másodjára bújik Kardos Júlia bőrébe és visz el minket a Balaton környékére nyomozni. Ugyan a főszereplő ebben a részben fel van függesztve, ő egy nála jóval fiatalabb és más körzetbe tartozó kollegája segítségével magánnyomozásba kezd. Számos érdekes dolgot megtudhatunk a rendőri munkáról, mégis kevésbé érezzük azt, hogy egy krimivel van dolgunk, mivel a nyomozós szál nem annyira lebilincselő a történetben.
A cselekmény két idősíkon bontakozik ki, a 30 évvel korábbi események kevés részlete is felidézi a magyar tengeren töltött nyarak hangulatát, a kontrasztot pedig a jelen őszi évszaka jelenti, ahol a vízpart teljesen kiürült, a korábban méregdrágán felépített nyaralók is üresek, kiválóan érzékelteti a szerző, hogy ebben az évszakban is érdemes lenne felkeresni ezt a helyet.
A sztori jobban rámegy a főhősnő lelki vívódásaira. Itt előkerül az alkoholfüggősége, amit ő folyamatosan próbál legyőzni, a gyilkos megtalálása mellett ez az egyik legnagyobb kérdés, hogy le tud-e jönni az italról.
Kemény kritikát kap napjaink digitális technikája, ami nélkül szinte már dolgozni sem lehet, és sokszor inkább hátráltatja az embert a munkájában. A szerző érzékelteti a közösségi média uralmát is, azt, hogy szinte minden fontos dolgot már ott találunk meg és nem is lehet nélküle létezni.
Felbukkan egy újságíró, akinek verseskötetet is megjelent. Itt az írónő egy kicsit pontatlanul fogyási jelentésnek nevezi a könyvek fogyását dokumentáló riportot, amit helyesen fogyásjelentésnek mondunk mindig, amikor könyvesboltosként számot adunk a partnereknek a bizományban értékesített könyvekről. A szerző által használt megnevezés jobban hajaz arra, amikor valaki a fogyókúrájának eredményeit jegyzi le egy naplóba, elszomorító kicsit ezt így szakmabeliként olvasni egy kortárs krimiben, megdöbbentő, hogy ezt egy nagyobb nevű kiadó szerkesztője nem javította ki korrektúrázás közben.
Pozitívumként kell értékelnem viszont a kötet zenei világát, Kardos zenei ízlése rendkívül vegyesnek mondható, a történet során említett dalcímek között régebbi klasszikusok és mai slágerek is felbukkannak a Rolling Stones-tól Madonnán keresztül a Daft Punkig.
A szerző ugyan érdekfeszítően írta meg a történetet, azonban az izgalmak fokozását kissé kispórolta belőle. Nagyon erős benne a pszichológiai és társadalomkritikai szál, emiatt is érdemes kézbe venni ezt a kötetet. Aki viszont egy fordulatos krimivel szeretne kikapcsolódni, válasszon mást!
Sásdi Tamás
