Zajácz D. Zoltán: Dermesztő Balaton. General Press, 2022.

Ebben a részben a közepébe csapva meg is kapjuk a hullánkat. A nyomozás azonnal elindul, azonban Máté és Laura nélkül, akik inkább a háttérben maradnak és úgy segítik a munkatársaikat ötleteikkel, meglátásaikkal. Gyors lefolyású olvasmány és olyan érzésem volt olvasás közben, mintha az író abszolút nem akarta volna bő lére ereszteni az irományt (az előző kötetekhez képest) és felesleges köröket futtatni az olvasót.
Meglepetésekben nem lesz hiány, több szálon is fut a nyomozás. Moszkvából jön Irina, a nyomozónő. Megmondom őszintén azonkívül, hogy színesítette a sztorit, magához a nyomozati munkához sokat szerintem nem tett hozzá és nem is igazán értettem, miért van ott. De aranyos volt Bogdánnal a munka folyamán. Volt némi hiányérzetem; a társalgás, a párbeszédek néha olyan semmilyenek, szegényesek voltak. A receptek a végen kis színfoltjai a könyvnek :)

Összességében a fent említettek miatt ez most „csak” 4.5 csillag lett.

Sásdi Tamás 

„– Szóval, egy kémtörténet közepébe csöppentünk. Ez nem a mi hatáskörünk, ugyanakkor mégis, hiszen gyilkossági ügyben nyomozunk.”

Karácsony után Balatonedericsen lékhorgászok egy szőke lány holttestét találják meg jégbe fagyva. Adorján Máté a hamarosan megalakuló magyarországi Interpol felé kacsintgat, ezért jóbarátja, Bogdán István kezd el nyomozni az ügyben. Mivel az áldozat szovjet állampolgár, Moszkvából mellé küldik Irina Grigorenkót és együtt kell felgöngyölíteniük az ügyet, amelynek szálai különleges helyekre vezetnek…

A Véres Balaton-sorozat harmadik részében Zajácz D. Zoltán az eddigi két főszereplőt a háttérbe küldte és egy régi mellékszereplő deríti fel, kié a titokzatos holttest, majd a csapata és egy idegenlégiós segítségével nyomozzák ki, mi történhetett valójában. Ennek köszönhetően jobban megismerjük a szerény és egyedülálló Bogdán Istvánt, míg az első két részben főszerepet játszó Mátéék inkább csak akkor bukkannak fel tanácsokat osztogatva, amikor kajálásra kerül sor. A Nagy Testvértől küldött Irina pedig egy érdekes karakter, az ő gondolatai alapján képet kaphatunk arról, hogyan gondolkodtak akkoriban az oroszok Magyarországról, különösen 1956-ról. Idővel összecsiszolódnak a magyar rendőrrel, akit ő csak Sztyopának hív és a kemény orosz rendőrnőről is kiderül, hogy érdekli a divat és megszereti Magyarországot is.

Ebben a kötetben újra nagyobb szerepet kap a Balaton, de emellett külön ki kell emelni Dunaújvárost, amelyet talán jobban bejárunk, mint a címben említett helyszínt és visszatekintésben a korábban Sztálinváros létrejöttével is tisztában leszünk.

A gyilkosság felderítése közben megjelenik az észt függetlenségi mozgalom budapesti szála, amely kicsit megfűszerezi a történetet. A felderítés alatt pedig megelevenedik maga a Kádár-korszak, amelyből érezhetjük milyen különlegesnek számított, ha valakinek saját telefonja volt a lakásán. Beleláthatunk, hogyan készültek egy elit szállodában a szilveszteri vacsorára, és még a Vígszínházba és a könyvtárba is ellátogatunk. Utóbbi által számos irodalmi utalás szerepel és az embernek egy pillanatra az lesz az érzése, hogy krimi helyett sci-fit olvas, mivel olyan könyv kerül az egyik olvasó kezébe, amely a cselekmény idejéhez képest egy évvel később jelent meg. Egy lehetséges gyanúsított révén pedig ellátogatunk az elitnek számító budapesti Kútvölgyi kórházba, ahol még egy pillanatra az idős és beteges Kádár János is felbukkan.

A szerző ugyan olvasmányosan írta meg a könyvet, mégis a krimiszál kevés izgalmat nyújt számunkra. Ezt még kicsit rondítja az, hogy olykor bugyuta párbeszédek zajlanak le a rendőrök és a felkeresett személyek között, különösen bemutatkozáskor. Mindezt ellensúlyozza a korabeli élet megelevenedése és a gasztronómiai vonal, amelyet a végén még jobban kiélvezhetünk, hiszen az első két részben is megjelent ételek receptjeit is megtalálhatjuk az utószóban.