Benyák Zoltán: Az idő bolondjai, Alfadat Press, 2013.

Ez a regény a híd a fantasztikum és a szépirodalom között. Ezt a különleges történetet nem lehetett volna elmondani más eszközökkel, az idő kiismerhetetlen természetéhez, annak drámaiságához senki sem jutott még ennél közelebb. Az alapötlet maga is hordoz egy olyan gondolatot, ami mindannyiunk fejében megfordulhatott. Mi lenne, ha nem múlna az idő. Itt éppen ez történik. A regény színhelyén Szent Kronon megtorpan a Nap az égen, a sziget, minden lakójával együtt belemerevedik a szeptember tizenhetedikének késő délutánjába, és el végre jut idejük elgondolkodni, hogy mit tennének, ha halandóság helyett öröklétben élhetnének. A jó felvetéshez egészen egyedi szereplők asszisztálnak. Egy kislány, aki a progéria nevű betegségben szenved, teste nyolcszor gyorsabban öregszik, mint másoké. Egy fiatal fiú, aki korok kezdete óta él, mert kijátszotta az időt, továbbá egy órásmester, akinek a múltja szomorú titkokat rejt, és mindent megtenne, hogy ne kelljen megöregednie. Végül megjelenik maga az idő is, hogy a megfoghatatlan valósággá legyen ebben a páratlan hangulatú regényben.