Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény. Maxim Könyvkiadó, 2012.
„Szibériában csak két lehetséges kimenetel lehetett: a siker túlélést jelentett, a kudarc halált. Én az életet akartam. Életben akartam maradni.”
A Vilkas családot számos litván állampolgárral együtt elhurcolják a szovjetek a hazájukból. Az apát elválasztják a feleségétől és két gyermekétől, akik előbb az altaji munkatáborba, majd Szibériába kerülnek…
Ruta Sepetys regénye a második világháború egy szinte elhallgatott epizódját tárja elénk, amelyben a tizenéves, kiváló rajzolási tehetséggel megáldott Lina szemszögéből ismerjük meg a történteket. A jelenben zajló események elbeszélése mellett számos alkalommal visszatekint a múltba, amikor Sztálin rémtetteiről beszéltek a szülei, illetve az unokatestvérével, Joanával megélt élményeit idézi fel.
Személyében egy mindenkin segíteni akaró, művészetkedvelő lányt ismerünk meg, akinek Munch a példaképe. A fogságban töltött idő alatt átélt számos borzalmat úgy dolgozza fel, hogy rajzon örökíti meg rabtársai szenvedését. Ő maga pedig a következőképpen dolgozza fel azt, hogy elvették a szabadságát:
„A rajztanárnőm azt mondta, hogy ha az ember mély levegőt vesz, és elképzel valamit, oda kerülhet. Láthatja, érezheti. Az NKVD előtti ellenállásunk során pontosan ezt sajátítottam el. A csend órái alatt elkopott álmaimba kapaszkodtam. A fegyverek csöve előtt minden reménybe belehullottam, és engedtem a kísértésnek, hogy a színem legmélyéről kívánjak. Komorov azt hitte, kínoz minket, pedig elmenekültünk a magunkban őrzött nyugalomba. És onnan erőt merítettünk.”
Rajta keresztül ismerjük meg a velük egy táborba került embereket is, akik között egy összetartó csoport alakul ki. Az őket őrző szovjet katonák pedig végtelenül brutálisan bánnak velük.
Miközben átéljük viszontagságaikat, érzékeljük a sztálini terrort, a Molotov-Ribbentrop paktumot pedig eléggé érzékletesen ábrázolja Lina művészi gondolkodásával:
„A kopasz férfi elmesélte anyának, hogy Oroszország és Németország titkos paktumot kötött. Hitler és Sztálin felosztották egymás között Litvániát, Lettországot, Észtországot, Lengyelországot és másokat. Lerajzoltam őket, ahogy játékokon osztozkodó gyerekekként osztják el maguk között az országokat. Lengyelország neked, Litvánia nekem. Vajon játéknak tekintik?”
A második világháború eseményei közül hírt kapunk arról, hogy Németország megtámadja a Szovjetuniót és Japán lebombázza Pearl Harbort, amivel az USA belép a háborúba. Szőrmentén előkerül a holokauszt problémája is.
A szerző elbeszélésmódja rendkívül gördülékeny, azonban a könnyű olvashatóság torokszorítóan mély tartalommal rendelkezik, amelyek rendkívül meggyötrik az olvasó lelkét. A három részre bontott cselekményt úgy ábrázolja a szerző, mintha mi is azon a túlzsúfolt vonaton, az altaji munkatáborban vagy a jéghideg Szibériában lennénk a szereplőkkel együtt. A kötet végén az írónő kitér a regény történelmi hátterére, itt külön hangsúlyozza azt, hogy Kelet-Európa történetének ezen szelete hosszú ideig tabunak számított és beszélni kell róla, mert
„Ez a három kicsi nemzet megtanított minket arra, hogy a szeretet a legerősebb hadsereg. Legyen az egy barát, a haza, az Isten vagy akár az ellenség iránti szeretet, ez az érzés feltárja előttünk az emberi lélek igazán csodálatos természetét.”
A könyv 2025. szeptemberi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/ruta_sepetys_arnyalatnyi_remeny_brigi
Sásdi Tamás
