Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton. General Press. 2021.

„Végül is, bármilyen bizarr dolog kimondani, minden nyomozó álma egy igazi gyilkossági ügy, és ez most az volt a javából.”

A zánkai úttörőtábor közelében a parton holtan találnak egy, a gyerekeket kísérő tanárnőjelöltet, akit brutálisan helyben hagytak. Közben az ugyanitt üdülő nyugat-európai kommunista képviselők csemetéi közül eltűnik az egyik francia kislány. Vajon összefügg egymással a két eset? Erre próbál fényt deríteni Adorján Máté és a tábor mellett nyaraló orvostanhallgató, Lendvay Laura...

Zajácz D. Zoltán egy izgalmas nyomozásra invitál minket, miközben kiválóan megfesti a Kádár-kori Magyarországot. A cím alapján azt gondolnánk, az egész történet a Balatonnál játszódik, de ez nem így van. A fő helyszín ugyan a zánkai úttörőtábor, ahol iskolás gyerekek nyaralnak, rájuk pedig kistanárok vigyáznak. Hőseink többször ellátogatnak Tihanyba, ahol a szerző élményszerűen festi le számunkra a Visszhang-dombot, a kirakodóvásárt és az Apátságot, ahol a gyerekek kíváncsian nézegetik I. András sírját. Egyben át is érezhetjük, milyen betérni a hőségben a hűs templom falai közé. A magyar tenger környékén kívül kisebb szerepet kap többek között Budapest és egy fejezet Egerben, a Főiskolán játszódik, amelynek falai közé jó érzés volt egykori diákként visszatérni olvasás közben. Egy időre Adorján Máté még Párizsba is elutazik, a francia fővárosról olyan részletes képet kapunk, mintha mi is a hadnaggyal együtt sétálnánk.

A cselekmény mellett nem hiányozhatnak a korszak főbb jellegzetességei és eseményei. A balatoni esettel párhuzamosan zajlik az utólag Soós-féle rendőrgyilkosságként híressé vált eset, amelynek elkövetője az egyik utolsó halálraítélt volt Magyarországon. A szerző még egy érdekes cameót is beleszőtt mellékszálként a történetbe:

„A kijáratnál beleütközött egy hosszú, oldalra fésült hajú férfiba, aki több kiló lisztet és cukrot cipelt egy méretes szatyorban.
– Bocsánat! – mondta nagyon udvariasan Bogdán.
A férfi ennek ellenére felháborodva kapta fel a fejét.
– Nem tud vigyázni?
Azzal még a nyomozó előtt kilépett az ajtón.
– Ő már csak ilyen – mondta röstelkedve az egyik eladó.
– Ki volt az? – kérdezte Kozákné, aki csak most jött ki a raktárból.
– Soós Lajos – mondta a kolléganője. – Csak a szokásos. És ma még jókedvében van. Esküszöm, azon sem csodálkoznék, ha egy nap megölne valakit…”

Említésszinten előkerül a társadalom bezártsága és a Szabad Európa Rádió, valamint Hofi Géza szilveszteri kabaréja is, ahol egyszer az évben ki lehet parodizálni a fejeseket. Mivel az áldozat valamikor intézetben élt, megismerjük, milyen kiszolgáltatott sorsa volt a korabeli veszélyeztetett gyerekeknek, hiába voltak a gyermekvédelem szárnya alatt.

A karakterek közül a két főszereplőt lehet leginkább megkedvelni. Adorján Máté úgymond a korabeli fiatal sztárrendőr, aki egyszerre két ügyben is próbálja felderíteni a szálakat és közben kiderül, van lelke is. Míg ott van a pszichológusnak készülő segítőtársa, Laura, aki olykor a csípős nyelvével is okoz derültséget a nyomozás során.

A szerző olvasmányos stílusban, az izgalmakat finoman adagolva vezet minket végig a két ügyön, amelyből természetesen nem hiányzik a meglepetés sem.  Bátran ajánlható azoknak, akik egy kirándulást szeretnének tenni a 70-es évek végének Magyarországára, amelyet egy izgalmas krimi keretében tehetjük meg.

Sásdi Tamás