Bogár Erika: Széttört akkordok. NewLine Kiadó, 2021
„A zene élőlény, ami szárnyalni akar, és ha szabadon engeded, magával ragad.”
A győri Hideglelés zenekarba egy vendéggitáros érkezik Amerikából Josh személyében, aki átmotorozta fél Európát. A különös idegennek van egy még különösebb gitárja, amellyel nagyon jól játszik és ehhez még hozzájön a rekedtes hangja is, amellyel elvarázsolja a környezetét, főképpen az együttes egyik tagjának húgát…
Bogár Erika könyvében egy képzeletbeli zenekar mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, ahová vendégként egy érdekes jövevény érkezik. Végigkövethetjük, ahogyan az összetartó csapat befogadja a különc rockert, aki felkavarja a banda körüli állóvizet az együttes koncertjein és a tagok magánéletében egyaránt. Karaktere nagyon mély löketet ad a történetnek, amely által egy igazi rockert ismerünk meg, aki kissé züllött életet él, de azért ugyanolyan érző ember, mint bármelyik hétköznapi személy. Különc személye egyúttal rávilágít egy nagy társadalmi problémára is, ezáltal a könyv által görbe tükröt kap társadalmunk, hogy milyen előítéletekkel vagyunk embertársunk iránt, ha más országból jött, vagy esetleg különc viselkedése, illetve a szokásostól eltérő az öltözéke. A történetben pozitív példaként jelenik meg Peti tanárnője, Mária néni, aki kezdettől fogva partnerként kezeli Josht és feltétel nélkül elfogadja.
A kötetet áthatja az írónő zene iránti szeretete. Miközben végignézzük, ahogyan Josh beilleszkedik a csapatba, bepillantást nyerhetünk a Hideglelés mindennapjaiba, ahogyan próbálnak, láthatjuk hogyan áll össze egy koncert dallistája, hogyan szerveződik meg egy turné és koncert közbeni életkép sem maradhat ki. Emellett mély gondolatokat olvashatunk a zenéről is, amelyből szerintem ez az idézet fejezi ki legjobban az írónő rockzene iránti vonzalmát:
„– Mona szerint a hangszer a lélek tükre – mondta Tibi nevetve, a végigsimított a fekete, ujjatlan trikóból kivillanó karján, mert ahogy a kátyús, régi úton zöttyent egyet az autó, a könyöke az ajtóhoz koccant.
– Árnyalt képet alakíthatsz ki egy emberről, ha megnézed, hogyan bánik a hangszerével – magyarázza lelkesen Mona. – Mennyire tartja karban, hol tárolja, milyen igényesen hangolja, mennyit gyakorol rajta. A kezedbe adja-e, vagy csak megmutatja. Játszik-e rajta, ha bemutatja, vagy csak mesél róla.”
A történetben egy enyhe romantikus szál is található, a zenekarvezető, Peti húga, Gitta kezdettő fogva vonzódik a különc gitároshoz, ezáltal az emberi kapcsolatokról szóló mély gondolatok sem hiányozhatnak a könyvből:
„Ha szeretsz valakit, az sokszor félelemmel jár, de akkor is a legszebb dolog, amit kaphatsz az életben.”
„Ha mindenki eltűnik mellőled, akiért érdemes felkelni, egyre nehezebben telnek a napok”
A történet nagy része Győrben játszódik és érződik a lapokról, hogy az írónő nagyon szereti ezt a várost. Sokszor a cselekmény során azt érezhetjük, mintha mi is a Pláza felé tartanánk, vagy a Széchenyi téren csatangolnánk a főszereplőkkel együtt.
A kötet szövege rendkívül olvasmányos, köszönhetően az írónő nagyon gördülékeny stílusának. A zenéről és az emberi kapcsolatokról írt mély gondolatok mellett olykor még az ironikus humorát is megcsillantja, és a cselekményben nem hiányoznak a meglepő fordulatok sem. Ennek köszönhetően a kötetnél észre se vesszük és már a végére is értünk. A végén pedig az írónő pár kedvenc dalát is megismerhetjük, amely által mi is új zenei kedvencekre lelhetünk. Zeneszerető olvasóknak kötelező olvasmány és azoknak is, akik egy nagyon érdekes történetre vágynak!
Sásdi Tamás
