Caroline Bernard: Frida Kahlo és az élet színei. Kossuth Kiadó, 2020.
„– Minden képed fontos, Frida. Tudod, mit olvasok ki belőlük?
Frida kérdőn nézett a testvérére.
– A szétziláltságban, amelyet megfestesz, a törött oszlopokban, a nőkben, akik nem tudják, hogy amerikaiak vagy mexikóiak, minden képedben annak a jelét látom, hogy a személyedben tükrözöd vissza Mexikó megosztottságát, amely a polgárháború után sem szűnt meg. Érted, amit mondok? Kicsiben, egy személyben te vagy Mexikó. A szétszabdalt tested az országunk széthasadtságának a képe.”
Frida éppen egy buszon utazik, amely balesetet szenved, a lány pedig súlyosan megsérül. A kórházban való tartózkodás során talál rá a festészetre, amely enyhíti a fájdalmát. Aztán megismerkedik a szintén festő Diegóval, akivel összeköti az életét…
Caroline Bernard regényes életrajza egyszerre megrendítő történet egy sokat szenvedett nőről, aki fájdalmában a 20. század egyik legjelentősebb festőjévé válik és egy se veled se nélküled kapcsolat története némi korrajzzal megfűszerezve. Végigkísérhetjük, ahogyan a brutális baleset által megnyomorított lány a festészet által magára talál és láthatjuk pár alkotás megszületését is. Átérezhetjük ahogy a folyamatosan visszatérő fájdalmak kínozzák, de ő ezt legyűri a művészet és az orvostudomány segítségével. Az alkotásban mindvégig segítségére van a nála több mint 20 évvel idősebb Diego, akivel a történet során se veled se nélküled kapcsolat alakul ki. Megdöbbentő azt olvasni, ahogyan a férfi azt hazudja neki, hogy mennyire szereti, utána meg úgy csalja meg, ahogyan és akivel nem szégyelli. A regény egyik nagy kérdése az lesz, vajon Frida meddig tudja elviselni társa hűtlenségét és ez milyen hatással lesz a művészetére?
A fő cselekményszál mellett a szerző pazar korrajzot is prezentál számunkra. A történet az 1920-as években kezdődik, és sokszor visszautalnak a szereplők a mexikói forradalomra. Diego és Frida a kommunizmus híveivé válnak. Nem éppen barátságos hangon beszélnek a sztálini Szovjetunióról, és Trockij mellett állnak, aki fel is bukkan a regény lapjain Mexikóban keresve menedéket, ahol továbbra sincs biztonságban. Hírt kapunk a spanyol polgárháborúról, és amikor Frida Európába látogat, akkor már érződik a második világháború előszele. A festészet mellett teret kap a fotózás is és újdonságnak számít a színes képek készítésének lehetősége. Amerikába való látogatásukkor pedig a gazdasági válságban szenvedő társadalommal találják szemben magukat, Frida pedig csalódottan állapítja meg, hogy az itt élő emberek sokkal savanyúbbak, mint bármelyik mexikói.
A német írónő kiváló kalauz módjára, olvasmányosan vezet minket azon az úton, ahogyan Frida Kahlo sikeres festővé vált. Átélhetjük a testi és lelki szenvedéseit és közben egy sziruposan romantikusnak egyáltalán nem mondható kötelék is kibontakozik előttünk. A Különleges sorsok – Regényes életek sorozat talán egyik legjobb kötetével van dolgunk, amelyben egyszerre elevenedik meg egy érdekes női sors és a 20. század.
A könyv 2025. májusi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, akinek a véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/caroline_bernard_frida_kahlo_es_az_elet_szinei_brigi
Sásdi Tamás
