Jonas Jonasson: A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt. Athenaeum Kiadó, 2013.

Rejtő Jenő svéd megtestesítőjeként aposztrofált író, első könyve egy könnyű kalandregény. A történet sikere a mesteri szerkesztésben, a sajátos humorban és a kiemelkedően fontos történelmi események, személyek kifigurázásban rejlik. A könyvben minden a főszereplő, a száz esztendős Allan Karlsson körül forog. Főhősünk nem egy bonyolult személyiség, két dolog hozza lázba igazán: a robbantás és a jóféle alkohol. Az utóbbi hiányában, a 100. születésnapján úgy dönt, hogy nem kíván részt venni az öregek otthona unalmas szülinapi ünnepségén, ezért az ablakon keresztül megszökik. A helyi buszállomáson a kiruccanása célját próbálja kitalálni, amikor egy kopasz fiatalember rábízza bőröndjét néhány percre. Allannek viszont épp akkor indul a kiszemelt járta, ezért magával viszi a bőröndöt is. Mert, miért ne? A történet innen kezd bonyolódni, ugyanis a fiatalember a helyi bűnbanda tagja, a bőrönd pedig tele van pénzzel. Allan hihetetlen ámokfutása közben megismerkedik hozzá hasonlóan abszurd élettörténettel rendelkező emberekkel, akiknek elmeséli mivel töltötte az eddigi 100 évét. Így párhuzamosan két kalandot követhetünk figyelemmel, amin áthat a laza, problémamentes életszemlélet: ,,Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik, nem érdemes előre félni tőle, vagy örülni neki.” A száz éves ember élete pont ezért nagyon érdekes és kiszámíthatatlan. Az író hősével körbeutaztatja a világot, társaságként a XX. század jelentős személyiségeit választja, mindenféle válogatás nélkül. Allan dolgozik többek között Truman amerikai elnöknek, majd Sztálinnak, a munkatáborban pedig Herbert Einstein, Albert Einstein ikertestvére a társa, aki együgyű és buta. Ajánlom a könyvet azoknak, akik kedvelik a fanyar humort, nem háborodnak fel, ha bohócot csinálnak a történelemből és szeretnének egy eseménydús fikciót olvasni.

Mészáros Andrea