Benedek Szabolcs: Vörös mint a vér. Helikon Kiadó, 2019.

Május elseje van, a magyar Tanácsköztársaság elvtársai éppen a nagy napra készülődvén elárasztják a reggel vöröslően kelő nap hátterében a vörös Budapestet. Ahelyett, hogy mindenki dolgozni menne, a munkát mennek ünnepelni. Két kisgyerek is a tömegbe keveredik, de ők megunják és bemennek egy templomba, ahol speciel a vértől vöröslően megtalálják a kedvenc plébánosukat, akinek kegyetlenül elvágták a torkát. Jönnek a vörösőrök, majd felbukkan az őket korrepetáló könyvtáros, aki hazaviszi a gyerekeket, majd elkezd nyomozni, közben megjárja a vidéket egy régi szerelmét felkeresve, aki rokonságban áll a gyerekekkel, majd miután az kidobta visszajön a vörös Budapestre és elkezd nyomozni, végül a börtönben köt ki mint első számú gyanúsított. Közben a hölgy közelében is meggyilkolnak egy papot hasonló módszerrel, aki ezután szintén feljön a vörösbe borult városba és részese lesz a nyomozásnak…. 

A szerző újra egy remek könyvet adott ki a kezei közül, amelyben érezhetőek azok a stílusjegyek, amelyet őt jellemzik. Egy történelmi időben játszódó nyomozós sztori, ahol találkozunk a proletárdiktatúra számos képviselőjével, megvan az izgalom és a szerelmi szál, a kedvenc posztmodern részem, amikor a főhős folyamatosan kiszól a történetből, hogy olyan mintha egy detektívregény főszereplője lenne. Nem hiányozhat az sem, hogy éppen az a gyilkos, akire az ég világon nem gondolna az ember a történet elején… Amit  még külön dicsérni lehet, hogy az elején a vörös Budapest leírásánál nem unjuk halálra magunkat, vagyis azt a tájleírásféleséget Jókai is megirigyelhetné a szerzőtől. Egy remekbe szabott könyv, ajánlható bárkinek, aki szereti a történelmi időben játszódó, posztmodernre hajazó krimiket!

Sásdi Tamás