Ottlik Géza: Iskola a határon. Magvető Kiadó, 2001.

Ottlik Géza örökzöld alkotása olyan olvasmány, amelyet nem elég egyszer elolvasni. Ha az ember egyszer a kezébe vette, újra és újra elő fogja venni. Egy idő után már érezzük, hogy ezt a történetet újra kell olvasni. Pedig nem egyszerű maga a könyv. Főhősünk, Both Benedek egy volt osztálytársával, Szeredy Danival beszélget a Lukács-fürdőben 1957-ben. A beszélgetés közben előjön a nosztalgia és előkerül egy volt osztálytárs, Medve kézirata az iskolában töltött évekről. A történetet két szemszögből ismerjük meg: javarészt Bébé elbeszéléséből, aki támaszkodik halott osztálytársa emlékeire is, így sokszor két szempontból ismerjük meg ugyanazt a történést. A visszaemlékezés színhelye egy kőszegi katonai középiskola. Itt Bébéék az újonc szerepét töltik be. Másodévesként bekerülnek egy már megszokott közösségbe. Közösséghez illően hamarosan kialakulnak a klikkek: Bébé, Medve és a többiek és a Merényi vezette banda. A két csapat rivalizálásán keresztül nyerhetünk bepillantást az iskola mindennapjaiba: láthatjuk őket tanulás, szabadidő közben. Természetesen nem hiányozhat egy közös ellenség, amely az egyik felügyelő tiszt személyében jelenik meg. Schulze tiszthelyettes mintegy rémalak kíséri a növendékek életét. Ő szoktatja őket a katonaélethez. A regényt nevezhetjük fejlődésregénynek is, mivel a gyerekek a könyv lapjain, illetve Medve és Bébé visszaemlékezésében válnak érett felnőttekké. Bárkinek ajánlható, akit érdekel a klasszikus szépirodalom!