Bakóczy Sára: Crescence. Széchenyi menyasszonya. Gold Book, 2021.
„Mikor önt viszontláttam, egyszerre bizonyosan tudtam, hogy más nőt soha nem fogok venni magam mellé. S mikor a diéta előkészületeit hallottam, és eszembe jutott atyámnak tanítása Magyarország haláláról, még korábbi útjaim ezen mélysége elmaradottságba ragadt, mégis oly kedves, vad földön, megvilágosodtam, hogy életemnek egyetlen hivatása kell, hogy legyen, ez pedig Magyarország feltámasztása. Nevezhet bolondnak, Crescence, két lehetetlen célt tűztem magam elé, az ön szerelmét bírni és Magyarországot feltámasztani. Tudatában vagyok, hogy erre rá fogok menni, viszont nincs értelme tovább menekülni a sorsom elől. Mert e kettőt szeretem a legjobban a világon: önt és Magyarországot. Illetve, bocsásson meg, inkább így: Magyarországot és kegyedet.”
A Metternich villájában rendezett estélyt a szomszéd zárdából átszökött növendékek zavarják meg. Az ötletgazdát, Crescencet hamarosan kiveszik tehetős szülei az iskolából, ennek ellenére nagy műveltségre tesz szert a későbbiekben és azon a bizonyos estén is részt vevő Széchenyi gróf szívének célkeresztjébe kerül férjes asszonyként…
Bakóczy Sára egy különleges történetet mesél el nekünk, amelyben a legnagyobb magyar későbbi feleségének fiatal éveibe láthatunk bepillantást. Egy olyan hölgy személyisége tárul elénk, aki törekszik arra, hogy ismerje kora nagy irodalmi alkotásait, és társadalmi szerepéből adódóan jó feleség és anya kíván lenni. Ebbe rondít bele Széchenyi István, akit eleinte nem vesz komolyan, majd fokozatosan kialakul közöttük egy kapocs, és Crescence-t érdekelni kezdi a gróf által a lesajnált Magyarország helyzete. Széchenyi ráadásul már-már Anyeginné válva epekedik az általa felmagasztalt nő után, aki igyekszik megtartani azt a bizonyos határt kettejük között, melynek átlépése házasságtörésnek számítana. A kérdés az, hogy ez megtörténik-e a cselekmény során? Hiába tudjuk rá a választ történelmünkből, az oda vezető út nagyon is érdekesen van prezentálva az írónő által.
Miközben egy se veled, se nélküled kapcsolatot követünk végig, a szerző gyönyörű történelmi hátteret fest mögé. Megtudhatjuk, hogy miért is nevezték a bécsit táncoló kongresszusnak, majd eljön egy olyan év, amikor a nyár annyira hideg volt, hogy azt mondják az az évszak akkor kimaradt. Mélyen belelátunk az arisztokraták világába, az életmódjuktól kezdve az olvasmányokon át a magyar nyelvvel való viszonyukig. Átélhetjük a reformkor kezdetét, Széchenyi politikai elindulását, először a Tudós Társaság megalakulásához való hozzájárulásával, majd főbb műveinek megjelenésével és természetesen a leendő Lánchíd is szóba kerül. Végigkövethetjük, hogyan fogadta főhősünk Magyarország feltámasztására való törekvéseit a felsőbb körök színe-java, majd a végén a kolerajárvány elleni védekezésbe is bepillantást nyerhetünk.
Mindezen az írónő szépirodalmi igényességgel, mégis gördülékeny stílusban visz minket végig és mutatja be a magyar történelem húsz évét egy osztrák származású, de a magyarokat a később legnagyobbnak kikiáltott képviselője által megkedvelt hölgy szemszögéből. Kiemelendő, hogy lábjegyzetekben elmagyarázza a szövegben előforduló idegen szavakat, az utószóban pedig elmeséli a regény keletkezését és megtudhatjuk, hogy mi a valós tartalom és mi írói fikció. Ezt két családfa egészíti még ki, amelyen végigkövethetjük a Zichy és a Széchenyi família leszármazottait.
Kiváló történelmi regény, amely által megismerhetjük és megkedvelhetjük a legnagyobb magyar későbbi feleségét.
Sásdi Tamás
