Mikszáth Kálmán: Különös házasság. Kossuth Kiadó, 2010.
„Tudd meg tehát – és fenyegető lett a hangja –, hogy ha el nem veszed Mariskát a saját akaratodból, akkor a tied lesz akaratod ellen”
A nemesi családba tartozó Dőry Máriát teherbe ejti egy pap. Keresnek neki egy szintén főúri származású férjet, Buttler János lesz a kiszemelt áldozat. Buttler hiába szerelmes egy másik hölgyeménybe, Horváth Piroskába, kényszerből el kell vennie Máriát, amit az egyház nem is kíván megakadályozni. A környezete meg nem tudja…
Mikszáth Kálmán regénye a 19. század eleji Magyarországra kalauzol el minket. Valós esemény alapján beszéli el a történteket és többször is hangsúlyozza az elbeszélés komolyságát:
„Kort festek, igazat kell mondanom.”
Miközben szemünk előtt köttetik egy érdekházasság, ahol egyik fél sem szívleli egymást, az író a tőle megszokott, a fő cselekménytől elütő történetek mellett pazar képet fest a korszakról. Beleképzelhetjük magunkat a ferenci abszolutizmus idejébe, a napóleoni háborúk utáni helyzetbe, ahol többször felemlegetik a francia császár elleni inszurrekciót. Egy kis epizódszerepben az elején még maga a gyermek Kossuth Lajos is feltűnik éhes diákként. Érezhető a katolikus-protestáns ellentét és az, ahogyan a korabeli ember életét teljesen meghatározza és irányítja a vallás. Bepillantás nyerünk a nemesek világába, hogyan éltek, miként rendezték el egymással a nézeteltéréseiket, szemléltetésként egy párbajról is kapunk beszámolót. Buttler környezete megpróbálja érvényteleníteni a házasságot, amit Egerben tárgyalnak. Ezáltal megtudhatjuk, hogyan zajlott le a korszakban egy válóper az egyház irányítása alatt. Vajon a válóperben szétválasztják az egymást amúgy nem kedvelő házastársakat? Ez a regény egyik nagy kérdése és az, hogy vajon mi lesz a történetben kibontakozó igazi szerelemmel?
A regény nyelvezete igazi ínyencség a szép magyar szövegeket kedvelőknek, Mikszáth rendkívül jól bánt a szavakkal. A helyenként több kisebb szálra is kibontakozó történetben a szerző megcsillantja a humorát, a korszak leírása mellett odaszól az egyháznak is és persze nem maradhatnak ki élet apró dolgairól való elmélkedések sem. Engem a következő gondolatok fogtak meg leginkább:
„Az emberek bele vannak bolondulva a szimbólumokba.”
„Hiszen a szerelem nagy gazdagság, te csacsi. Csak nem elégít ki alaposan. A szerelmes sohase boldog annyira, hogy ne hiányoznék valamije, és soha nem lehet annyira boldogtalan, hogy ne maradjon olyan valamije, amit a világ minden aranyáért oda nem adna.”
„Az isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oltva, hogy mindenki belenyúlhasson; ebben az egyben nincs fösvénység.”
Kiváló regény a 19. századi magyar nemesség világáról. Bátran ajánlható mindazoknak, akik ebbe a világba kívánnak egyet kirándulni, illetve egy Mikszáth-klasszikust kívánnak a kezükbe venni!
Sásdi Tamás
