Tapodi Brigitta: Utak, sorsok, emlékek krónikái. Szeléné Kiadó, 2024.

„A könyvek lapjain megélhetek egy olyan életet, ami a valóságban nem adatott meg.”

Három regény után Tapodi Brigitta egy novelláskötettel örvendeztette meg olvasóit ezen év (2024) nyarán, amely részben folytatása eddig megjelent könyveinek, de önálló történeteket is tartalmaz.

A könyv négy részre tagolódik, az első három részben a regényekhez kapcsolódó történetek kaptak helyet, majd következnek a különálló kisebb írások. Ezeket áthatja az írónőre nagyon jellemző természet-és történelemszeretet, egyben az érzelmeinkre is hatással van. Főhőseinkkel ismét bejárhatjuk a Balatont és környékét, a Dunakanyart és Erdélyt, közben pedig gyönyörű tájleírást kapunk róluk. . Időben a 19-20. századba utazhatunk vissza. Átélhetjük. egy szülő nő bőrébe bújva, milyen volt abban a kórházban lenni, ahol Semmelweis Ignác bevezette a klórmeszes kézmosást, megmentve számos leendő édesanyát és gyermekét. Előkerül a vasútépítés fontossága a 19. század végéről, és az, hogy ez mennyire fontos volt Gyergyószentmiklós életében. Szóba kerül az igazságtalan trianoni béke és az írónő kiválóan illusztrálja ennek máig ható fájdalmát:

„Minden fontos dolog a részletekben rejtőzik. Márai Sándor író világított erre rá egy írásában, amikor papírra vetette, hogy egyszer elment abba a bizonyos trianoni terembe, ahol a felek aláírták a trianoni békét. Nézte a fal melletti hosszú asztalt, rajta a kiterített térképpel. Azok a rajzoló döntéshozók, akik kijelölték az új határokat, csupán madártávlatból láttak földrajzi helyeket, és könnyedén húzogatták ceruzájukkal a vonalakat. Egyszerűen szem elől tévesztették a lényeget: az embert. Hisz a kontúrok mögött falvak, városok húzódtak meg, ahol asszonyok főztek, szőttek-fontak, nevelték gyermekeiket; férfiak gazdálkodtak a földeken, gondoztak állatokat; ahol harangok csengtek-bongtak születéskor, keresztelőkor, elhalálozáskor. A behúzogatott vonalak eltüntették a szülőföldjüket.”

A 20. század borzalmai közül terítékre kerül még a Balaton környéki harcokban a szovjetek embertelensége és a háborút követően egy sváb családon keresztül tanúi lehetünk a kegyetlenül végrehajtott kitelepítéseknek.

Az írónő néhány novellában még az ízlelőbimbónkra is hatással van, hiszen a képzeletbeli asztalra kerül a vasárnapi ebédek elmaradhatatlan kelléke, a húsleves és arról is meggyőződhetünk, hogy a hagyma nélkül nem lehet egy jót enni. Csak nem mindegy, melyik hagymafajta kerül a szánkba. A kötet végén ráadásként még pár zalai és erdélyi étel receptjét is elolvashatjuk és motivációt érezhetünk az elkészítésére.

A kis történetek egyből magukkal ragadják az embert. Az írónő szokásához híven gyönyörűen formálja a szavakat. Gyönyörű gondolataival mélyen hat az olvasó érzelmeire, de ugyanakkor a piszkos humorát is megcsillogtatja előttünk. Akik nem olvastak még a szerzőtől, bátran kézbe vehetik a könyvet és a regényekből kiágazó kis novellák alapján kedvet is kaphatnak a három regényhez, az írónőt ismerők pedig már megkedvelt főhősök újabb kalandjainak részesei lehetnek, vagy a múltukba nyerhetnek bepillantást.

A könyv a 2024. októberi közös olvasás volt a Brigeri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken találhatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/tapodi_brigitta_utak_sorsok_emlekek_kronikai_brigi