Cselenyák Imre: Az őrület nyitánya. Historycum Kiadó, 2024.
„Miért nem elégednek meg a férfiak a nők csodálásával, miért vívnak öldöklő háborúkat?… Miért ez a sok csúfság a Földön, ha ilyen szépség is létezik…!”
A Nagy Háború kitörése Nyíregyháza lakosait is eléri. Lipcsei Albertet behívják a frontra. Már épp kezdte volna ízlelni a házasélet szépségeit, de gyönyörű és fiatal feleségét ott kell hagynia családjával. Öccse, a gimnazista Tivadar pedig epekedik álomszép sógornőjéért...
Cselenyák Imre az első világégés idejére, a hátországba kalauzol el minket új regényében. A helyszín Nyíregyháza, a Szabolcs vármegyei megyeszékhelyről pedig kiváló képet fest. Szinte a szemünk előtt elevenedik meg többek között a Kossuth tér és a Postapalota környéke, és azzal is tisztában leszünk, hogy kik azok a tirpákok.
A regény időben a háború első három évét öleli fel, szereplőink olyan eseményekről hallanak, mint Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, a Szerbiának való hadüzenet és a háború kitörése, Przemysl ostroma, vagy a románok hadba lépése. A szerző megdöbbentően írja le azt az eufóriát, ahogy a nép fogadta a háború kitörését és a későbbiekben is ábrázolja azt, ahogyan az emberek felismerik mennyire értelmetlen a háború. Amikor Albert megkapja a behívóját, a szerző gúnyos iróniával ábrázolja a család hozzáállást a harcolósdihoz:
A nő nem volt abban biztos, hogy férjének is feltétlenül háborúba kell mennie, hiszen a vak is látja, hogy alkalmatlan rá. Ha az anyjának lett volna, lebeszéli erről a lépéséről. Ámde az anyós olyan nagy hazafi, hogy a fától nem látja az erdőt: azt hiszi, fia csak kiszalad a csatatérre, elkiáltja magát, s az ellenség ijedtében holtan esik össze.
Szőrmentén megjelenik a kezdeti nagy ellenfél, Szerbia története, de említésre kerül a tiszaeszlári vérvád is.
Beleláthatunk a kor műszaki fejlődésébe először a nyíregyházi villamos által, amellyel hőseink rengeteget utaznak, majd Ilonka révén, aki a telefonközpontban dolgozik. A szerző rendkívül részletes leírást nyújt számunkra ennek működéséről.
A Lipcsei család a görögkatolikus felekezethez tartozik, ezáltal betekintést nyerünk a vallás szertartásaiba, az istentisztelet menetébe, és végigkövethetjük a gyónás és a gyászszertartás menetét is. Tivadar több osztálytársa zsidó, közülük sok időt tölt Jozsóval, aki által a neológ irányzattal is megismerkedhetünk.
A történeti események mellett a központi cselekmény lényegében egy furcsa szerelmi háromszög. Az otthon maradt Ilonka és Albert öccse, Tivadar között idővel viszony kezdődik és a nagy kérdés, vajon mi lesz, ha Albert hazatér a frontról?
A történet központi szereplője Tivadar, aki a szemünk előtt érik tejfelesszájú kamaszból férfivé. Az elején őt is elkapja a háborús láz és bánja, hogy fiatal kora ellenére nem mehet hadakozni. Feltétlenül elhiszi egyik tanára uszító szavait és még a legjobb barátjával is szembekerül, aki a szocialisták nézeteit vallja. Nagykorúvá válása közben benne is csendesedik a láz és már kevésbé fogadja be az uszító beszédet.
A történelmi regények kedvelőit már kezdettől fogva magához láncolja a naplószerűen megírt történet. Ezt segíti a szerző gördülékeny stílusa, amely olykor a humort és a mélyebb gondolatokat sem nélkülözi. Az elbeszélést korabeli cikkek beemelésével teszi még színesebbé. A végén található egy kisebb leírás a kötet szaklektorától, Bene János tollából, amelyben tényszerűen mutatja be Nyíregyházát a századelőn, emellett egy kisebb életrajzi lexikon is található a történetben megjelenő korabeli híresebb személyekről.
Rendkívül érdekfeszítő, és összetett regény, amely a háború értelmetlenségét hangsúlyozza és van egy gondolat benne, ami szinte a mára is érvényes:
„ A kisember közhangulatát mindig azok irányítják, akik még több pénzt és hatalmat akarnak maguknak. S hogyha nincs háború, akkor szítanak. És mindig meg akarják menteni a hazát, azt hazudva, hogy meg is kell, csak mindenki tegye azt, amit ők mondanak, beleértve az életük feláldozását is.”
Elsősorban azok számára ajánlott, akik olyan olvasmányra vágynak, amely a hátország mindennapjait mutatja be az első világháború idején!
Sásdi Tamás
