Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda. ÁVH regény. Alexandra Kiadó, 2020.

„Olyan ez, mint a sakk. A bábuk már ott sorakoznak a táblán. Csak meg kell várni, hogy mindenki megtegye a maga lépését. Ő minden tisztjét elhelyezte a képzeletbeli mezőkön. Hamarosan az ellenfél lép, és már alig bírta kivárni.”

A piliscsabai laktanyába száműzött egykori katpolos Csonka György éppen a disszidálást tervezi, amikor megjelennek náluk az ÁVH nyomozói és az ezredes kollegáit kezdik el faggatni a főnökükről...

Cserhalmi Dániel a Rákosi-korszak fénykorába visz minket vissza, abba az időbe, amikor

„Bárkiből lehet ellenség.”

Középpontban egy második világháborút is megjárt katonatiszt áll, aki a háború után a Katonapolitikai Osztályon dolgozott, ahol a rendszert kiszolgáló munkája teljesen felőrölte a lelkét, elhidegült a családjától és a legnagyobb támasza az alkohol lett. A történet során azért válik pont ő az erőszakszervezet célpontjává, mert baráti kapcsolatban volt és együtt dolgozott a Rajk-perben szintén elítélt Pálffy Györggyel.

Kiválasztását úgy illusztrálja a szerző, amikor Rákosi Mátyás kiadja az utasítást Péter Gábornak és ez fokozatosan kerül le a szervezet többi szintjére, míg a kihallgatással megbízott nyomozók elindulnak Piliscsabára. A nép következő ellenségének megtalálása mellett Cserhalmi bemutatja még a hadsereg korabeli hierarchiáját, ahonnan természetesen nem hiányozhatnak a besúgók sem. Mivel áprilisban kezdődik a történet, így kihagyhatatlan motívum a „felszabadulás” ünnepe április 4-én, és még a társadalomról is található benne helyi szinten hangulatjelentés:

„A közeli záróra ellenére a helyiség tömve volt emberekkel, akik a kevés pénzt is elverték italra, amit félre tudtak tenni. Költhették volna másra is, de olcsó vodkával, pancsolt borral és vizezett sörrel könnyebb volt átvészelni a mindennapokat. A bódultság néha elmosta a való világot, segített felejteni, figyelmen kívül hagyni a nyomort, amiben éltek.”

A cselekmény során számtalanszor említésre kerül a sakk, mint kiderül a könyv címe is a játékban használatos trükk elnevezése. A történet nagy kérdése pedig az lesz, Csonka ezredes vajon végigmegy-e a családjával és a társaival a sakktáblán, vagyis eljut-e osztrák földre. Mivel közben derül ki, hogy valaki Kisnánai néven jelentéseket ír a környezetéről, kiderül-e ki az a titokzatos vamzer?

Ezekre a kérdésekre a szerző olvasmányos, szinte szépirodalmi stílusban ad választ, olykor az iróniát sem nélkülözi. Lassan indítja a cselekményt, melyet a szereplők megismertetésével és a korszak hangulatával színesít, ezután fokozatosan adagolja az izgalmakat és a csavarokat, amelyektől garantáltan elhagyja a szánkat az a bizonyos kötőszóként is használt b betűs szitokszó. A cselekmény befejezése után az utószóban magyarázza el számunkra, hogy írás közben hogyan vegyítette a valóban megtörtént eseményeket a fikcióval. Olyan regény ez, amelytől garantáltan bele tudjuk képzelni magunkat az ötvenes évekbe!

Sásdi Tamás