Szabó Magda: Katalin utca. Jaffa Kiadó, 2024.

„Az emlék gerezdes volt, mint a narancs, és életének különböző pillanataiban más-más gerezdje került elő.”

A Katalin utcában él egymás mellett három család, az Elekes, a Bíró és a Held, akiknek mindennapjaiba a 20. századi magyar történelem viharai szólnak bele…

Szabó Magda egy képzeletbeli budai utcába visz minket a Vár alá, ahol három família életébe nyújt betekintést. Először bemutatja magát a környezetet, majd megismertet minket a családtagokkal és a mindennapjaikkal, majd epizódokat villant fel évszámonként, ezekből néhány történelmünk egy-egy tragikus eseményét (1944 és 1956) jelképezi. Tanúi lehetünk a beköltözésüknek a harmincas években, ahol átérezhetjük a fővárosban először járó gyermek számára milyen félelmetes hangot ad ki a vonat, amikor átmegy a folyó feletti hídon. Beletekinthetünk egy színielőadásba is, ahol a gyerekek a főszereplők, majd következik a második világháború. Itt az írónő részletesen leírja, hogyan nézett ki egy óvóhely és a szereplők által tanúi leszünk, hogy nem éppen szerencsés dolog háború idején megesküdni. A cselekményből még felfedezhetünk utalást a holokausztra, majd ugrunk pár évet és azt éljük át, milyen, amikor a halottnak hitt férj hazatér a hadifogságból és nem tud visszailleszkedni a családba. A további epizódokban nincs leírva, de a sorok között érthetjük, hogy némely szereplő által a kitelepítést ábrázolta az írónő, míg egy másik szereplőn keresztül a besúgónak való beszervezés kerül elő.

A leírtak alapján mindez egy nagyon jó regény alapanyaga is lehetne. Itt jön elő, hogy a tálalás befogadása olvasóként váltakozik, jómagam ekkor jöttem rá, hogy Szabó Magdát olvasni egy igazi szerencsejáték, hisz például Az ajtót telitalálatként éltem meg, a Régimódi történet már nagyon kusza volt, végül ez a kötet igencsak káoszos élményt jelentett. A barokkos körmondatokat általában imádom, azonban itt az írónő igencsak csúcsra járatta, ennek köszönhetően totál élvezhetetlen volt. Ehhez társult még a rendkívül vontatott, monoton elbeszélésmód, sokszor már azt éreztem, hogy nem értem, amit olvasok. A teljes bukástól néhány történelmi esemény felfedezése és pár érdekes gondolat mentette meg a regényt, ezért azon a véleményen vagyok, hogy ez a kötet csak feketeöves Szabó Magda-rajongóknak és irodalmi sznoboknak ajánlott.