Kazuo Ishiguro: Napok romjai. Helikon Zsebkönyvek 108. Helikon Kiadó, 2021.
Hannelorka:
Ha tudni akarod, milyen olvasóval állsz szemben, add a kezébe ezt a kötetet! Merthogy a tényeknek élő, fordulatokkal és karakterekkel jobban elkápráztatható típus nagyon lassúnak fogja találni ezt a művet. Nincs benne hetvenféle szereplő sem. Akinek a fejében él egy akár elnagyoltabb kép is a századelő hideg angol komornyik-archetípusáról, az nem különösebben fog meglepődni Mr. Stevens, a főszereplő reakcióin sem. Legalábbis számomra nagyon egyértelműen, tőle várhatóan intézte a dolgokat. A főkomornyik Mr. Stevens az igazi klasszikus arisztokrata világ szolgálatára teszi fel az életét. Azt mondanám, nem a hivatásának él, maga a hivatása az élete is egyben. Éppen ezért elvi kérdés is számára, hogy mindent ennek alárendel és a megalkuvás szóba sem jöhet. Legalább ennyire fontos létkérdés, hogy munkaadójával, Lord Darlingtonnal és az általa képviselt politikai értékrenddel és morállal azonosulni tudjon. Irtó pontos belső monológok vannak erről is benne.
Ishiguro valami mesterien megkomponált, lendületes szövegezésű visszaemlékezésekben üt rést Stevens személyiségének acélfalain. Ugyanis ő az a típusú személy, aki már annyira régóta és mélyen legbelül feladta magát a munkája oltárán, hogy tulajdon emlékezéseiben sem képes szinte a regény legvégéig őszintén megnyilatkozni Darlington Hall-beli pályafutásáról.
A másik kiemelt szereplő, Miss Kenton alakja akár egyfajta rezonőrként is funkcionálhatott volna nem így lett, hiszen ő csaknem megtestesítette Stevens egészséges mértékkel élő változatát: vérprofi volt, komoly munkaerő, mégis emberi és bár lenyűgöző volt a munkamorálja, nem áldozta fel teljes valóját a hivatásában. Eleinte nagyon nem kedveltem őt, később azonban teljesen el tudtam fogadni – kétség ne essék, ez is a jó Ishiguro egyik mesterfogása.
A politikai háttér pazar – a legjobb pontokon befűzve, akárcsak minden egyéb komponens, ez is mesterien adagolva. A világháború utáni sebek nyalogatása, nemzetközi politikai káosz, antiszemitizmus sikamlós területei sejlenek fel és kiválóan kitűnik, hogy annyira érzékeny idők voltak ezek és kedvezőtlen állapotok uralkodtak a világpolitikai szférában, hogy ha egy rossz lépésről volt szó, nagy múltú angol méltóságok élete és jó híre sem volt biztonságban.
Mondom ezt én. Aki erre a (lelki)világra kíváncsi, ebben a könyvben irodalmilag nívós előadásban találhatja meg a számításait. Persze aki valami mozgalmasabb cselekményre vágyik, az úgy fogja letenni, hogy „hát, ebben lassan nem történt semmi”.
Stevens főkomornyikot szabadságra küldi a főnöke, Mr. Farraday. Az autóját is odaadja neki, csak hogy a sokat dolgozó alkalmazottja pihenhessen. Főhősünk azonban ahelyett, hogy élvezné a tájat amerre jár, a méltóságon kezd el elmélkedni, azon belül is végigtekinti komornyik pályafutását kezdő korától egészen napjainkig. Már az édesapja is ezt a szakmát űzte és amikor az haldoklik, Stevens csakis a munkával tud törődni. Megismerhetjük a viszonyát a legközelebbi kolleganőjével, Miss Kentonnal, akivel úgymond diplomatikusan távolságtartó, de azért jól elvannak egymással, főleg amikor esténként egy bögre kakaó mellett átbeszélik a munkát. Az ember azt hinné, hogy több is lesz köztük, de ilyen az angol diplomatikus lakájhidegvér, hogy az ember a hozzátartozójával és a közvetlen munkatársával is egyaránt hűvösen távolságtartó. Miközben ennek a távolságtartó embernek látjuk hogy amolyan semmilyen az embertársaival a viszonya, felsejlenek előttünk a két világháború közötti angol diplomácia eseményei, mivel Stevens Lord Darlingtonnál szolgált, akinél gyakori vendég volt a miniszterelnök, a külügyminiszter és a német követ. Érezhetjük, hogy az angolok azért sajnálják a németeket, hogy ahogyan a velük szövetséges franciák bánnak a legyőzött germánokkal, aztán ez az ellenszenv eltűnik a 30-as évekre és Ribbentrop se éppen szívesen látott vendég lesz köreikben. Egy pillanatra megjelenik az antiszemitizmus is, amikor a brit fasiszta párt vezetőjének, Mosleynak a hatására el kell ideiglenesen küldeni a zsidó vallású alkalmazottakat. Közben meg Stevens és Ms. Kenton csak isszák a kakajóukat, mígnem Miss Kenton férjhez nem megy és kollegája ugyanolyan hűvösen vesz tudomásul, ahogy azt az olvasó már megszokta tőle….
A japán szerző könyve az angol arisztokrácia kiszolgálóinak világába kalauzol el minket. Lehetne ez egy Csengetett Mylord rész is, de humort azt abszolút nem találunk benne. Egy munkájának élő főhős a főszereplő, akit nehéz volt megkedvelni a kötet lapjain, talán nem is sikerült igazán. Egyetlen pozitívum, hogy viszonylag gördülékenyen lehet vele haladni és a történeti részekben megismerhetjük az angolok korabeli gondolkodását. Ajánlható bárkinek, aki szereti a hidegvérű angol komornyikok világában játszódó történeteket.
