Michel Houellebecq: Megsemmisülni. Magvető Könyvkiadó, 2023.

Paul, a francia gazdasági miniszter háttérembere összetett problémákkal szembesül: miközben a világ több pontján titokzatos terrortámadások történnek, amelyek fejlettsége meglepő, még Paul magánélete sincs rendben: feleségével rég elhidegültek egymástól, édesapja lebénul. A kezdeti nehézségeknek azonban jó pár pozitív hozadéka is lesz: az apa betegsége összehozza Pault és rég nem látott testvéreit, ráadásul még a feleségével is újra egymásra találnak. A két szál összeér, amikor kiderül, hogy a terrortámadások magyarázatát talán csak Paul apja ismeri…

Rendkívül olvasmányos Houellebecq-regény, mely talán nem olyan húsba maró, mint az Elemi részecskék, és a pozitív fordulatok ecsetelésekor már-már szentimentálissá válik, mégis H méltán az egyik kedvenc íróm. A terrortámadásokkor arra gondoltam, hogy valamiképpen a Glamorámához hasonlóan fog alakulni a cselekmény, de nem: H sokkal bizakodóbb, mint korábbi könyveiben, és nem megy el Ellis irányába (aki szintén kedvenc). Ez a regény, mondhatni, életigenlő, még ha jó pár megrázó esemény is van benne, rámutatva, hogy a halál árnyékának völgyéből a többségnek, vagy talán mindenkinek kijut.

Legerősebbnek a családi szálat érzem: a három testvér, az édesapa és az ő párja, valamint a testvérek házastársai (és némelyikük gyermekei, szeretője) közötti bonyolult dinamika rendkívül plasztikus. Cécile és az általa képviselt keresztény hit képében maga a remény jelenik meg, s ez van jelen a lezáráskor is, amely bár távolról sem mondható derűsnek, mégis reményre és bizakodásra ad okot.

A könyv során történő megannyi tragédia, melyek jó része ráadásul oktalan (pl. Aurélien öngyilkossága, a halálos áldozatokkal járó terrorámadások, vagy Indy öncélú gonoszsága, mely többeket elveszejt), hangsúlyozzák azt, ami eddig sem volt idegen gondolat H-tól: hogy az élet gyakran igazságtalan, a jó messze nem győz mindig, és a keresztény szálra utalva ez az élet valóban siralomvölgy, de legalábbis valami afféle.
Két vallás jelenik meg a regényben: a kereszténység és a wicca, melyek között nem mond ítéletet, csupán megadja a lehetőséget, hogy higgyünk, mely által, ha meggyőződéssel tesszük, legalább lelkileg felülemelkedhetünk e siralomvölgy megpróbáltatásain.

H olyan intelligens és széles látókörű, olyan pontosan képes megragadni az emberi természet lényegét, hogy mindvégig lankadatlan érdeklődéssel olvastam ez a 700+ oldalt (amit az e-book olvasóm 800+-ra tördelt). Bár néhányszor nagyon erősen rátelepszik az emberre, összességében derűlátó regény, mely nem zárkózik el a halál utáni élet reményteli lehetőségétől, és arra buzdít, hogy ebben az életben is használjunk ki minden alkalmat a szeretésre és a szépség élvezetére, legyen az akár a szeretteink társasága, akár az, hogy rácsodálkozunk a természet gyönyörűségére.

Sásdi Tamás

„Az elképzelhetetlen dolgok olykor mégis bekövetkeznek.”

Paul háttéremberként dolgozik a gazdasági miniszter, Bruno csapatában. Miközben főnökét az interneten fenyegetik, mellette a választásokon is elindul, az ő magánéletében gyökeres és olykor keserű fordulatok következnek be.

A francia szerző monumentális regényében egy tipikus houellebecq-i főhős kálváriáját követhetjük végég több mint hétszáz oldalon keresztül. A cselekmény két szálon indul el, az egyik Paul karrierje. Itt beleláthatunk, a politikai rendszer működésébe, hogyan reagálnak az interneten megjelenő fenyegetésekre és a választási kampány kulisszái közé is betekinthetünk. 

A főhős magánéleti szálán egy családi és egy egyéni dráma játszódik le, kisebb romantikával és erotikával megfűszerezve. Paul édesapja, Édouard agyvérzést kap, így már a regény elején izgulhatunk egy szereplőért, hogy mi fog történni vele. Azok, akik már olvastak a szerzőtől, tudják, hogy sok jóra nem lehet ilyenkor nála számítani. Ugyanezt érezhetjük, amikor a főhősről kiderül a vége felé, hogy daganatos beteg. A két beteg által bepillantást nyerhetünk a francia egészségügyi és szociális rendszerbe és megállapíthatjuk, hogy ott bizony elég gyorsan mennek a dolgok. Az édesapa esetében előtérbe kerül az intézményi ellátás, de felmerül az eutanázia lehetősége is. Paullal kapcsolatban átélhetjük a választás lehetőségét és azt, hogy itt a betegnek joga van ahhoz, hogy megválassza, mit szeretne kezdeni magával. Átérezhetük a kezelés okozta szenvedéseket és az orvosok végtelen segítőkészségét.

A történet az elmúlást mutatja be több szemszögből, mégis az egyik fő vezérfonala az újrakezdés. Paul hosszú évek alatt elhidegült a feleségétől, Prudence-től, az édesapja állapota mégis összehozza lényegében őket és az újra fellángoló szerelem szebbé teszi Paul betegségét is. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a kezeléstől legyengült állapotba kerülő férfi és a feleség között lejátszódó szexuális örömszerzés olykor már inkább a sci-fi kategóriába esik, de hát mégis tudjuk, kinek a könyvét tartjuk a kezünkben.

A cselekmény mellett a szerző megfogalmaz egyfajta társadalomkritikát is a mai technikai haladást illetően, ami még magányosabbá teszi az embert:

„Mire jó mindenhová 5G-t telepíteni, ha egyszerűen képtelenek vagyunk kapcsolatba lépni a másik emberrel, megtenni azokat az alapvetően fontos gesztusokat, amelyeknek köszönhetően reprodukálhatjuk önmagunkat, és néha még boldogok is lehetünk?”

A történet a hosszúsága ellenére sosem fullad unalomba, a szerző kiválóan adagolja a két színtér eseményeit, megteremtve az egyensúlyt. A cselekmény mellett több szép gondolatot is megoszt az élet végességével kapcsolatban, számomra ez volt az egyik kiemelkedő:

„De nem azért fáj az embernek elhagyni egy helyet, mert annyira boldog lett volna ott, hanem egyszerűen azért, mert el kell hagynia, maga mögött kell hagynia az élete egy részét, bármilyen komor és kellemetlen volt is, hogy látnia kell, ahogy beomlik a semmibe; ami más szóval azt jelenti, hogy öregszik…”

A szerző ugyan okozott számomra meglepetést az elbeszélés során, mégis azt mondom, egy tipikus történet tőle, amelyben minden megtalálható, ami egy kiváló szépirodalmi alkotáshoz kell!