Szerb Antal: Utas és holdvilág. Magvető Könyvkiadó, 1980.
„Valamit keresett egész életében, valamit, ami más.”
Mihály és Erzsi éppen nászúton vannak a mesés Itáliában. Minden szép és jó lenne, de felbukkan egy rég látott barát, Szepetneki János és minden fenekestül felborul…
Szerb Antal regénye az önmagát a saját múltjában kutató ember története. A találkozás hatására Mihályból feltörnek az emlékek, amelyet egy szuszra el is mesél feleségének. Ebből kirajzolódik egy különleges társaság, amely a Nagy Háború idején a budai Várban egy külön kasztot képezett, saját törvényekkel. Az Ulpius-házban minden más volt, mint a való világban és ez sok mindenre készteti a főhőst. A befelé figyelés közben rájön, hogy hitvese és ő külön világ. Jelképesen el is szakadnak egymástól, mikor Mihály véletlenül egy másik vonatra száll, és onnantól jön be az énkeresés mellé a kulturális betét. Miközben főhősünk a múltjában próbálja megtalálni a kérdést valamire, mi vele utazunk a mesés Itália csodálatos tájain, megismerjük Firenzét, Perugiát, Sienát és Rómát. Nem is egy Szerb Antal által írt remekmű lenne, ha az erős kulturális vonatkozások és a sivár jelennel való összehasonlítás ne bukkanna fel. A betétekből érződik a szerző tisztelete az ókori és reneszánsz Itália kultúrája iránt és Mussolini fasizmusa keltette utálat. A főhős foglalkozása is hozza az írótól megszokott formát, hisz a különc Mihály valamikor vallástörténésznek készült és a mellékszereplőként felbukkanó Millincent művészettörténész alakja is az író humán tudományok iránti szeretetét példázza. És ott van a tudós Waldheim, akivel Mihály többek között az etruszk halottkultuszról is értekezik. A korszakok megidézésénél egy csöppnyi középkort is kapunk, Mihály útja során még a kolostori kultúrába is becsöppenünk. A kulturális utazás során a szerző több fanyar humorú megállapítást is tesz az olasz történelemről:
„– Ez Olaszország – gondolta – hajigálják egymást a történelemmel, mert a kétezer év nekik olyan természetes, mint falun a trágyaszag.”
„Firenze egy utcájára több történelem esik, mint odahaza hét vármegyére.”
A cselekmény fő kérdése természetesen az marad, hogy Mihály vajon megtalálja-e önmagát belső utazása során?
A szerző stílusa könnyen magával ragadhatja az olvasót, hisz nagyon gördülékeny a stílusa és kiváló a történetvezetése. Különös ízt ad neki, ha szeret az emberi psziché mélyére látni és érdeklődik a történelem iránt. Miközben alászállunk a főhős lelkének mélyére, a szerző bölcsességek tucatjait osztja meg velünk, ezek közül a következők a legszebbek:
„A mélységes butaságban van valami szédítő és örvényszerűen vonzó, mint az enyészetben. A vákuum vonzereje.”
„Az embernek könnyű megnyugtatnia a lelkiismeretét, ha nagyon akar valamit.”
„Az ember sokkal jobban megbecsüli az olyan dolgot, amiért várnia, küzdenie és szenvednie kellett.”
Igazi Szerb Antal-könyvvel van dolgunk, amelynek a receptje a lélektan és a kultúrtörténet sikeres vegyítése, ez által a kötet igazi olvasmányélményt nyújt az arra fogékonyak számára! Szerb Antal rajongóinak kötelező olvasmány!
A könyv 2024. januári közös olvasásunk volt a BrigEri blog Csonka-Szabó Brigijével, aki elősz9r találkozott Szerb Antallal, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/szerb_antal_utas_es_holdvilag_brigi
Sásdi Tamás
