Donatella Di Pietrantonio: Törékeny kor. Park Könyvkiadó, 2025.

„Fiatalok voltunk, de nem legyőzhetetlenek. Törékenyek. Egy pillanat alatt tapasztaltam meg, hogy bármikor lezuhanhatunk, eltévedhetünk, akár meg is halhatunk.”

A koronavírus járvány kitörése után az egyetemista Amanda hazamegy a Pescara melletti szülőfalujába. Édesanyja, Lucia próbál vele beszélgetni, de a lány bezárkózik. Luciának ráadásul édesapja földjével is kellene foglalkoznia, amihez egy több évtizedes mélyen elrejtett trauma köti…

Donatella Di Pietrantonio kisregénye egy két szálon játszódó történet, amelynek jelenkori részét szinte mi is átélhettük testközelből a COVID-járvány időszakában. A szereplők példáján érezhetjük, milyen, mikor bezárják a fertőzésveszély miatt az embereket, akik ha hazamennek, karanténban kell lenniük. Amanda is igyekszik ennek eleget tenni, azonban ezt, túlságosan szorgalmasan végzi, és az anyukával együtt sejtjük, hogy itt valami nagy gubanc van a háttérben. Lucia egy kórusban énekel, ezáltal az ő szemszögéből azt is láthatjuk, hogy a később bevezetett kicsi enyhítéseknek köszönhetően mennyire nagy szó, hogy az éneklő csapat a szabadban gyakorolhat, még ha nem is tökéletes a hangzás.

Az anyának Amanda titokzatos viselkedése mellett az örökséggel, a Farkasfognak nevezett hellyel is kezdenie kellene valamit, itt viszont egy feldolgozatlan problémaként egy évtizedekkel korábbi rejtélyes kettős gyilkosság kerül elő. Innentől két fő kérdés lesz a végkifejletig: vajon mi történt Amandával a jelenben és mi az a kibeszéletlen eset, ami Lucia lelkét nyomja?

Miközben ezekre a kérdésekre választ ad az írónő, a járvány időszakának ábrázolása mellett lefesti nekünk az itáliai földeken végzett mezőgazdasági munkák sajátosságait, képet kaphatunk arról, hogyan zajlik egy bírósági tárgyalás és érzékelhetjük, országon belül mekkora távolságok vannak Olaszországban egy utazásra való visszaemlékezés során.

A regény két központi szereplője anya és lánya, akik között ugyan megvan az a bizonyos kapocs, mégis az olvasó is átérezheti a közöttük levő generációs különbséget. Amanda az a típus, aki lazán veszi a dolgokat és képes kötöttségek nélkül gondolni a jövőre, míg Luciának fontos a család szeretete és nagy a felelősségérzete, emiatt nem tud elszakadni a megszokott dolgoktól, az elbeszélés során arra is választ kapunk, miért és hogyan lett ennyire helyhez kötött.

Az olasz írónő egyszerű, de ugyanakkor igényesen megkomponált rövid mondatokkal visz minket végig a történeten. Rövid fejezetek követik egymást, amelyben a szöveg csak látszatra tűnik egyszerűnek. Valójában mélyen beleás főleg Lucia lelki világába és mindezt úgy prezentálja számunkra, hogy ezáltal könnyen megkedveljük a szereplőket és kíváncsian szemléljük a sorsukat egészen az utolsó lapokig.

Rövid, egyszerű történetnek tűnik, mégis mély tartalommal van dolgunk, amelyben a jelenkor problémái mellett a múlt megrázkódtatásai is felszínre kerülnek.

A könyv a 2025. júliusi közös olvasásunk volt a BrigEri blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/donatella_di_pietrantonio_torekeny_kor_brigi

Sásdi Tamás