Tomcsik Nóra: Tél Berlinben. Mogul Kiadó, 2020.

„Néhányan úgy tartják, az ember első látásra tudja, ha megtalálta azt, akiért bármit megtenne, akiért bármiről lemondana.”

Franz megakadályozza, hogy egy csapat hitlerjugendes náci növendék összeverje az orosz származású Boriszt, akivel a legjobb barátok lesznek. A háború elválasztja őket egymástól és évekkel később egymással ellenkező oldalon találkoznak…

Tomcsik Nóra regénye a második világháborús Németországba kalauzol minket. Két fiú különös barátsága kerül előtérbe, közben pedig kiválóan felfesti a korrajzot, amelyet teljesen áthat a nácik kegyetlensége. A cselekmény a müncheni olimpia idején kezdődik és 1943. tavaszáig tart, váltott szemszögben leszünk tanúi az eseményeknek.

Franz a nagy nőcsábász, aki lázad a rendszer ellen, míg Borisz csak írni szeretne, és úgy tűnik megtalálta az igaz szerelmet. A második világháború azonban mindent felforgat, Franzot az SS-ben találjuk, aki fintorogva ugyan, de teljesíti a kiadott parancsokat, míg Borisz az ellenállás tagjaként tűnik fel. A cselekmény nagy kérdése lesz, mi történik majd, amikor szembekerülnek egymással?

A két srác történetének elmesélése közben az írónő felvázolja előttünk, mennyire eltorzította a nácik propagandája a németek többségének agyát, és jól mutatja, hogy családon belül sem mertek sokszor egymással beszélni a problémákról:

„Igazán már semmit sem mertünk vagy akartunk kimondani, mert addig elhitettük magunkkal és egymással is, hogy nincs semmi gond.”

Borisz orosz származása révén szóba kerül az orosz forradalom és a sztálini terror, emellett a második világégés eseményeiről is csak említésszinten értesülünk. Itt hírt adnak a zsidók deportálásáról és a keleti front nehézségeiről. Azt már testközelből tapasztalhatjuk, hogyan bántak a nácik a megszállt Franciaország lakosaival és otthon azokkal, akik nem hódoltak be a rendszernek.

Az írónő mindezt gyönyörű mondatokat kanyarintva, olvasmányosan tárja elénk. A szívbemarkoló történet egyben üzenet a ma emberének is, mennyire könnyen manipulálható az emberi elme a szélsőséges propaganda által. Mindezt sokszor brutális jelenetek prezentálják számunkra, azonban ezt a toxikus környezetet párszor oldja az írónő olykor morbidnak is mondható humora, ami még különlegesebbé teszi az olvasmányt.

A második világháborút számos regényben feldolgozták már, ez a kötet azzal emelkedik ki közülük, hogy két fiatal barátságán keresztül szembesülhetünk a Harmadik Birodalom brutalitásával.

Sásdi Tamás