Esterházy Péter: Semmi művészet. Magvető Könyvkiadó, 2008.

A fülszöveg szerint ez a kötet az apa-könyvek után (HC és a Javított kiadás) a feltámasztott anya könyve. Valóban az, legtöbbször az édesanyja szemszögéből vannak tárgyalva a szokásos agymenések. Kicsit másképp indul, a maffiáról értekezik az elején, mondván saját albán maffiánk van, csak nem érti magyar éppen miért nincs. Aztán jön az édesanya, aki még felnőtt korában is kisfiamnak szólítja az elbeszélő ént, aki közben arról is értekezik, hogy valójában mi lenne, ha őt magát megölné valaki a regény során. A nagy agymenések közepette láthatjuk, hogy az anyuka mekkora focirajongó volt, jó barátságban volt az Aranycsapat néhány tagjával, ennek is köszönhették, hogy megúszták a kitelepítést. Nem hiányozhatnak az extra hosszú mondatok se, melynek végén odaszúr egy olyan mondatrészt, hogy a röhögést nem tudjuk visszatartani. Ebben a kötetből sem hiányozhatnak az érdekes nyelvi megfogalmazások, de azok sem, amelyek a szerző rendkívül morbid humorát szimbolizálják. Veszélyes dolog ezt a könyvet tömegközlekedésen olvasni, legalábbis jó magam legalább háromszor nem tudtam a metrón ülve visszatartani a röhögést. Eme remekmű ajánlható bárkinek, aki szereti a szerző munkásságát!