Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam. Európa Könyvkiadó, 2002.
„Egyébként egyre inkább úgy éreztem, hogy ennek az útnak a karbantartása az életem karbantartása, mely visszapillantva olyannak tetszett, mintha valaki mással esett volna meg, mintha eddigi egész életem egy regény, egy könyv volna, amit valaki más írt, csakhogy ehhez az életregényhez kizárólag nekem volt kulcsom, életem egyetlen tanúja én magam voltam, még ha az én utam elejét és végét is újra meg újra benőtte a gaz.”
Valamikor a két világháború között elkezdte pályáját egy cseh polgár, aki bejárta a szamárlétrát a vendéglátásban, közben több nővel is dolga akadt és látott egyet, s mást a történelem forgásában.
Hrabal érdekesen megírt művében egyes szám első személyben meséli el karrierjét és a 20. század főbb fordulópontjait a főhős, akinek a nevét se tudjuk meg, csak azt, hogy mit élt át fiatal korától kezdve. Ezáltal betekintést nyerünk abba, hogyan lesz a pályaudvaron virslit áruló ifjúból először sima pincér, majd főpincér és egy kis szerencsével szállodatulajdonos. Életének nagy eseménye, amikor az abesszin császárnak szolgál fel és ezzel együtt betekintést nyerhetünk egy igazi afrikai lakomába, ahol finomabbnál finomabb fogásokat szolgálnak fel. Emellett kisebb sztorikat oszt meg, ahol mindig valami olyan esemény részese volt felszolgálóként, amiben valami vicces dolog történt.
Miközben halad a karrierje és még a nőkkel való intim élményeinek is részesei leszünk, egy idő után sorsába beleszól a történelem. Előkerül a cseh-német ellentét és az árja faj felsőbbrendűsége. Ennek példája Liza, a német katonanő, akivel összeköti az életét, és emiatt állampolgárságát is meg kell tagadnia és el kell viselnie, hogy a német orvosok mindenét megvizsgálva alkalmasnak találják arra, hogy egy árja nőnek gyereket csinálhasson. Benne van a háború kitörése, ami szétszakítja a családot, és a végével immár a kommunista uralom anomáliáját is megtapasztalhatjuk, amit a szerző abszurd módon ábrázol azzal, ahogyan már gazdag emberként önként és dalolva jelentkezik az internáltak közé, holott még a kuláklistán sincs rajta. A kommunista börtönt egyfajta üdülésként élhetjük át a szemszögéből, ahol a gazdagok szinte nyaralnak, egyedül az őröknek kell dolgozniuk.
A szerző a fülszöveg szerint 18 nap alatt írta meg a szöveget, ez pedig hozza a Sörgyári capriccióban is megszokott formulát, a rendkívül hosszú mondatokkal, amelyek olvasása például utazás közben igencsak megnehezíti az olvasó dolgát, azonban ezt leszámítva egy igazi kelet-európai élet görbe tükre tárul elénk, amelyen jól szórakozunk és a történelem eseményeibe is betekintést nyerünk, meg persze éhesek leszünk, hisz olykor finomabbnál finomabb fogások kerülnek a tányérra, az enyhe erotikus töltet pedig rendesen beindíthatja a férfiolvasók fantáziáját.
A könyv ajánlható bárkinek, aki a 20. századi cseh történelembe akarja beleélni magát a kis ember által, aki kicsit a nagyok közé emelkedett és nem akárkinek szolgált fel. És hogy hű legyek a szerzőhöz, ideje abbahagynom nekem is az ajánló írását…
A könyv 2024 novemberi közös olvasás volt a Brigeri Blog Brigijével, az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/bohumil_hrabal_ofelsege_pincere_voltam_brigi
Sásdi Tamás
