Schmöltz Margit: Nincs semmi baj. Szerelmek a tatárjárás árnyékában. Gold Book, 2024.

„Vannak történetek, amelyeket a csendre kell bízni. A háborúságok, az öldöklések históriáját sosem lenne szabad senkinek sem elmesélni. Semmi dicsőséges, semmi fényes nincs bennünk. Sírás, szenvedés, kín és hamu mind.”

Mandula és Tungalag két eltérően szocializálódott fiatal lány. Előbbi az esztergomi várban él a kincstárnok lányaként és készül a többiekkel együtt a mongol horda támadására. Utóbbi a barbár, pusztán vándorló nép tagjaként tagja az ostromolóknak. Sorsuk ismeretlenül is összefonódik a tatárok dúlta Magyarországon, amikor a kutyafejűek az ország egyik legszebb városát készülnek elfoglalni télen.

Schmöltz Margit az 1241-1242-es év fordulójára visz minket, amikor tatárjárás elérte Esztergomot. Váltott szemszögből mutatja be az eseményeket, egyszer a magyar fél, egyszer pedig a mongolok szemszögéből látjuk azokat.. A fejezetcímeket ötletesen komponálta meg, mindegyik címe a soron következő sorszámmal kezdődik.

Természetesen nem csak úgy belecsap a lecsóba, hanem lefesti szépen a magyarok szemszögéből magát Esztergomot, a város fő ékessége a Széptemplom, amelyet mi a Bazilikaként azonosítunk. Felvázolja az itt élő emberek életmódját, és azt a félelmet, amit a tatárok előretörésének híre okoz és természetesen majd az ostromlott vár védőinek a szorongását is átérezzük. A szerző kiválóan ábrázolja a világvége hangulatot, amikor a fagyos tél mellett az emberek még a kutyafejűnek nevezett horda brutalitásától is szenvedtek.

A másik oldalon részletesen elénk tárja a könyörtelenül előretörő mongol sereg életmódját. Megismertet minket a harcmodor mellett a hiedelemvilágukkal, a házasodási szokásokkal, a házastársak egymás közötti intim kapcsolatával és a halálhoz való viszonyukkal. Az étkezési szokásoknál kiemeli a mongol lány gondolatai által, hogy ők nem válogatósak, azt esznek, amit éppen találnak vándorlás közben.

A harcra való készülődés alatt a két fentebb említett lány megtapasztalja a szerelmet, ennek köszönhetően némi romantika is vegyül a kicsit véres történetbe, ami kicsit megédesíti, de nem teszi csöpögőssé az elbeszélést. A nagy kérdés természetesen az, hogy Mandula és Tungalag vajon átéli-e a boldogságot majd úgy, hogy éppen nem öldöklés folyik a közvetlen környezetükben?

Az írónő igényes mondatokat formálva meséli el számunkra a téli ostromot. Fagyos és reménytelen hangulatot áraszt, miközben a szerelmi szálnak köszönhetően ott pislákol a remény lángja, hogy talán a legnagyobb vérfürdő közepette a harcosnak is van emberi oldala. Csak meg kell találni.

Fontos megemlíteni, hogy a történet végét követően egy kisebb fogalommagyarázat található, amely az olvasó számára ismeretlen szavak jelentését magyarázza el, illetve a névmutató a történet során felbukkanó vagy megemlített valós személyekről közöl pár szót.

Schmöltz Margit az Árpád-kor egyik legvéresebb telét beszéli el számunkra, amelybe egy kis gyengédséget is belekevert. Bátran ajánlható azok számára, akik egy kiváló középkorban játszódó történelmi regényt szeretnének olvasni!