Hartay Csaba: Még nem is játszottunk. Scolar Kiadó, 2023.

„Ahol valamikor voltunk, ott állóvíz várja távozott idők, barátok, rokonok halk kopogását.”

Mindig nosztalgiával gondolunk az elmúlt időre, ami emlékeinkben megszépül. A nyolcvanas-kilencvenes években születettek már felnőttek, ez a nemzedék manapság előszeretettel gondol vissza erre az időszakra, amelyet még nem uralt el a technika és számunkra ez volt a nagybetűs GYERMEKKOR. Hartay Csaba novelláskötete ezt a két évtizedet igyekszik felidézni, amely számunkra egyfajta visszakalandozás a gondtalan időbe, míg a fiatalabbak számára kordokumentum, hogy ilyen is volt.

A 160 oldalas kötet négy részre tagolódik, az elsőben a szarvasi lakótelepen élő gyerekek hétköznapjai elevenednek meg. A gyermek számára a rövid hétvége nagy kincs volt, amely gyorsan véget is ért, és ezt jelezte a Hét című műsor, amelynek zenéje gyomorgörcsöt idézett elő bennük, mert bizony megint iskolába kell menni. Ugyanakkor megjelenik a vasárnapi ebéd fő kelléke, a húsleves és a rántott hús krumplipürével, utóbbit pedig sokan sokféleképpen nevezték. Kirajzolódik előttünk egy szabadabb világ, ahol a gyerekek egymással foglalkoztak a játszótéren vagy a focipályán és nem a telefonjukat nyomogatták beszélgetés közben. Előkerül a csavaros fagyi, ami még fagyi volt a javából és nagyon finom volt. Átélhetjük milyen egy kis nátha mellé lázat lódítani, csak azért, hogy otthon maradhasson az ember. A szabadidő eltöltésénél megjelenik a számítógépes játék is, amely ekkor még nagyon kezdetleges volt.

A második részben a korabeli zenei szokások kerülnek előtérbe, élen a diszkóval, de megjelenik a kazetta is. Itt kicsit hiányoltam azt a varázst, amikor kívánságműsort hallgatva sok esetben heteket kellett várni arra, hogy egy bizonyos dalt rögzíthessünk. A zenei műveltségben megjelenik az, ahogyan a gyermek megkedveli a szülők által szeretett dalokat és terítékre kerül az egy stílushoz tartozók közössége is (itt a Depeche Mode rajongói).

Az utolsó előtti rész a rokonlátogatásról szól, ahogyan a sík alföldön lakó család a hegyekkel körülvett Pécsre látogat a nagyszülőkhöz, akik nagy szeretettel fogadják őket. Előkerül a tanyasi szabadság, ahol az étel is finomabb, mint a városban.  

A végső adagban a nyári vakáció tematikája van soron, ahol a strandolás, a horgászat és a Balaton témája kerül elő. Utóbbinál hangsúlyos, hogy mindig akkor megy oda az ember, amikor elromlik az idő, míg a pecázás élményeit olvasva az olvasó emlékeiben is előkerülhetnek az élmények, ha a szüleivel közösen végezte ezt a tevékenységet szabadidejében.

A kötet egyetlen negatívuma, hogy rövid és olvasmányos volta még jobban felerősíti ezt a tulajdonságát, hisz nagyon gyorsan a végérre lehet érni. A novellákat átjárja az elmúló idő, amely által mi is szeretettel gondolunk a gyerekkorunk egy-egy meghatározó eseményire, vagy azon szeretteinkre, akik már nincsenek közöttünk. Átérezhetjük, hogy a bennünk levő gyermek még mindig megvan és ezáltal örökké fiatalok maradunk. Kihagyhatatlan könyv azon harmincas, negyvenes korosztálynak, akik vissza szeretnének kicsit térni olvasás közben abba az időszakba, amelyben szocializálódtak, mert

„Fiatal énjeink bennünk alszanak.” és „A múlt nem múlik el.”

Sásdi Tamás