Bíró Szabolcs: Liliom és vér. Athenaeum Kiadó, 2015.
„[…] hogy mindenütt aranyliliomok sarjadjanak, előbb vérrel kell megöntöznünk a mezőt.”
Bátor Attila egykori lovag békésen gazdálkodik szlavóniai birtokán és boldogan él családjával, amikor megjelenik nála maga a király, hogy rávegye: segítse őt a Felvidék visszaszerzésében…
Bíró Szabolcs Anjou sorozatának első részében az 1320-as években vesszük fel a fonalat, amikor már Károly Róbert szinte az egész ország ura volt, de pár helyen még a kiskirályok maradékai uralkodtak. Ahhoz, hogy könnyen megértsük a cselekmény történelmi hátterét, az elbeszélő először felvázolja számunkra az interregnum időszakát. Láthatjuk kik pályáztak Magyarország trónjára, megmutatja a Szent Korona viszontagságait is, majd a véres rozgonyi csatáról is szól. A cselekmény elbeszélésekor már a halott Csák Máté országrészeinek visszaszerzése kerül főleg terítékre, de szóba kerülnek a templomosok és megjelenik Nekcsei Demeter, aki ismerteti az uralkodóval a pénzrendszer kaotikusságát és szóba kerül egy egyedüli, értékálló fizetőeszköz bevezetése.
A hadi események mellett beleláthatunk a hétköznapi emberek életébe is, képet kaphatunk a fiatalok neveléséről, a korabeli kenyérkészítésről és átélhetjük milyen viszontagságos volt akkor a nők számára a szülés és mekkora fájdalommal járt, amikor egy gyógyíthatatlan betegség elvette a szülőktől a gyereket.
A történet legnagyobb erőssége, hogy hús-vér emberként ábrázolja magát Anjou Károlyt és a többi szereplőt is. A történet főszereplője Bátor Attila, aki sokat látott és nincs kedve már harcolni, de az őt barátilag felkereső királynak nem tud nemet mondani és követi őt. Kezdetben ellenséges az erdélyi Lackfi Istvánnal, de gyorsan összebarátkoznak, aki nagyon jól összefoglalja Attila karakterét:
„– Különös ember vagy te, Bátor nembéli uram – csóválta a fejét Lackfi István. – Megvetéssel beszélsz a háborúról, de közben úgy használod a kardod, mint senki emberfia. Elítéled a vérengzést, bár a csatában gyorsabban és többet ölsz bárkinél.”
Különös szereplő Attila segédje, Péter és egy régi barátja, a csavargó László. Miután Atilla elindul visszafoglalni a felvidéki várakat, a cselekmény több szálon kezd el futni és természetesen mindegyikben jut bőven izgalom az olvasó számára.
A szerző szépirodalmi stílusban és olvasmányosan vezet minket végig a történeten. Külön érdem, hogy lábjegyzetben elmagyarázza az olyan fogalmakat, mint a szerviens, a várjobbágy vagy a berhe. A történetet követően egy kisebb irodalomjegyzék is található, így aki kedvet kapott ahhoz, hogy az Anjou kórról szóló történeti munkákban jobban elmélyedjen, itt találhat magának olvasnivalót.
Számomra felüdülés volt ennek a regénynek az olvasása, hiszen felsőfokú tanulmányaim során eléggé traumatizált lett a kapcsolatom a korszakkal. Ennek most vége és bátran ajánlom azok számára ezt a kötetet, akik a magyar középkorról szeretnének olvasni!
A könyv 2025. augusztusi közös olvasásunk volt a Brigeri blog Brigijével, akinek külön köszönetet mondok, hogy ezt a könyvet vetette fel együttolvasásra. Az ő véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/biro_szabolcs_liliom_es_ver_brigi
Sásdi Tamás
