Szélesi Sándor: Kincsem. Könyvmolyképző, 2020.

"Játék volt neki az egész, és a kanca nem tudott veszíteni, ha játékból, kedvet kapva futott.”

Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokos sikeres lótenyésztő, azonban a nők terén tapasztalatlan. Megismerkedik egy szemrevaló színinövendékkel, aki bejáratos lesz hozzá és a sikert sikerre halmozó kancáját is elkereszteli Kincsemnek. Míg a csodaló sikert sikerre halmoz, addig Ernő és Karolina kapcsolata eléggé kacifántosan alakul…

Szélesi Sándor a dualizmus időszakába repít vissza minket, ahol egy azóta legendává vált lovacskának és gazdájának a mindennapjaiba ad betekintést. Jóval több ez egy állatos mesénél, a történetben úgymond három réteg bontakozik ki.

Elsősorban szól a legendás paripáról, akinek az életét már a születésétől kezdve végigkövethetjük, a szerző a legnagyobb részletességgel ábrázolja Kincsem világra jöttét, majd azt, ahogyan versenylovat nevelnek belőle. Közben egy nem mindennapi dologra is felfigyelhetünk, hiszen a legjobb barátja éppenséggel egy macska lesz, aki nélkül egy tapodtat sem mozdul a címszereplőnk. Később a szerző alaposan bevezet minket a korabeli lóversenyek világába, akaratlanul is megtudjuk, mi az a turf kifejezés. Ezután olyan beleéléssel ír a történetben ábrázolt futamokról, hogy akaratlanul is végigizguljuk azt, holott tudjuk, hogy az egész egy igazi diadalmenet volt.

A szerző a romantika kedvelőit sem hagyja unatkozni. A magának való Blaskovich Ernő beleszeret Szabó Karolinába, ám mivel a fiatal lány magasabb nála, neki kisebbségi érzései lesznek, és a történet nagy kérdése, hogy vajon ezt legyőzi-e ezt a komplexust, illetve más nem happolja-e el előle?

A verseny és a szerelmi szál mellett a szerző kiváló történelmi hátteret fest a korszakról. Érződik, hogy a kiegyezés után járunk, de párszor visszaköszön a szabadságharc leverésének traumája is. A korabeli politikai események közül szóba kerül az orosz-török háború, az azt lezáró béke, és Bosznia-Hercegovina okkupációja. Elénk tárul a korabeli tehetősebbek szórakozása, hiszen Ernőnek rengeteg arisztokrata barátja van, akikkel a Nemzeti Kaszinóba és a Nemzeti Színházba járnak, és együtt vadásznak Ferenc Józseffel. Karolina nagyon szeret olvasni, általa megelevenednek a korabeli könyvsikerek és nagyon jó barátságot ápol Blaha Lujzával, aki segíti az útját és mindig megoszt vele egy-egy bölcsességet, melyek közül számomra ezek voltak a legkülönlegesebbek:

„A beszéd a legfontosabb – rótta meg Blaha Lujza. – Azzal vagyunk többek az egymást maró állatoknál. Azáltal vannak verseink, dalaink és színházunk!”

„Soha, de soha ne hagyd magad elbizonytalanítani! – intette Blaha Lujza. – Ha hagyod, a világ képes eltéríteni ettől a hivatástól. De az igazat megvallva, bármelyik hivatástól. Légy erős!”

A szerző olvasmányos stílusban, gyönyörű mondatokat kanyarintva meséli a történetet, ahol számos idegen szó felbukkan, ezeket pedig lábjegyzetben magyarázza el az olvasó számára. A filmfeldolgozást is megélt téma regényes verziója véleményem szerint sokkal jobban sikerült, hisz a kezdetektől fogva a lapokhoz szegezi az olvasót és nem ereszti. Ajánlható bárkinek, aki Kincsem történetét szeretné megismerni, illetve a dualizmus időszakáról szeretne olvasni!