Németh László: Iszony. Európa Könyvkiadó, 2003. 

Kárász Nelli egy magának való teremtés, a pusztában él szüleivel. Elkezd neki udvarolni a közeli falu, Fáncs egyik kedvelt lakosa, Takaró Sanyi. Nelli undorodik tőle, sokkal szimpatikusabb neki Sanyi öccse, Imre. Azonban a szülők is Sanyi felé hajtják, mondván a lányuk jó kezekben lesz nála. Édesapja szorgalmazza főleg, hogy ez a fiú jó lesz a lányának, majd meghal. Nelli pedig hozzámegy Sanyihoz, bár nagyon nem vágyik őrá, egyenesen undorodik tőle, de azért szül neki egy gyereket. De ez sem old meg semmit…

Németh László lélektani regénye egy magának való nő szemszögéből mutatja be, milyen az, amikor a magányos lélekre ráerőltetik azt, amitől nagyon irtózik. Végigkövethetjük a lelki vívódását, hogy ő nagyon nem akar ennek az embernek a közelében lenni, majd a házasélettől is undorodik, végül a falusi életet se kedveli meg, jobban érzi magát a pusztában. Emellett a házasságból születő gyereket se nagyon tudja megkedvelni, de tudja, hogy fel kell nevelnie. A főhős lelki vívódásai mellett képet kaphatunk arról, hogy milyen volt a korszakban a falusi emberek egy napja, milyen sokat dolgoztak a földeken. Nem egy könnyű olvasmány, de ha az ember ráérez az ízére, akkor nem tudja letenni és meg is lehet kedvelni a történetet. Ajánlható bárkinek, aki szereti a lélektani regényeket kis szociográfiai elemekkel tűzdelve!