Emlékkék. Merítés antológia 2024. (szerk.: Kanyó Ferenc - Koppány Tímea - Nagy Judit Áfonya). Talentum House, 2025.

„Lerohanta a múlt. A fájdalmasan szép múlt. Keserűen édes. Édes, mert gyönyörű volt. Keserű, mert soha többé nem jön vissza.”

A 2023-as Örökkék nagy sikerét követően egy újabb adag írás gyűlt össze kedvenc könyves közösségi oldalunk felhasználói által, bár jóval kevesebb, mint az előző kötetben, ráadásul az érdekesen hangzó című Emlékkék jóval csekélyebb népszerűsítést kapott elődjéhez képest.

A folytatásban negyven iromány található, közöttük vegyesen szerepelnek versek és novellák egyaránt. A szerzők közül pár név ismerősen csenghet a korábbi antológiából, de újonnan publikáló molytárs is felbukkan a lapokon.

A költemények pár sorosak mindössze, van, amelyik kevés szavával is nagyot tud ütni, míg akad olyan is, ami szórakoztatja az olvasót. A Tisza vélhetően Arany Jánost idézi meg, míg a Szépség és a tőzegláp akaratlanul is mosolyt csal az arcunkra. Az Ízek pedig a kávé szerelmeseit babonázza meg, szinte érezve a kedvelt nedű ízét a szánkban.

A novellák között találunk 1-2 oldalas elbeszélést és kicsit hosszabbat is. Mint a közlekedést szerető ember, számomra kiemelkedett a Soha ne menj vasutashoz és A szárnyaskerék című munka a vonatozás és annak története miatt, míg a Mindennapi Olimpiánk egyfajta görbe tükör azoknak, akik mindig mást megelőzve kívánnak felszállni egy-egy járatra azért, hogy kényelmesen tudjanak utazni. A Kádár-rendszertől menekülők sorsát idézi fel a Gut, besser, míg A tiszai Nagybélű és a Kíváncsi Palkó egyfajta rémtörténetként is felfogható. Az Emlékek őrei a régi teleket juttatja eszünkbe, míg a Berendezkedni újra a mai technika uralta világunk egyfajta kritikája, a Macskéró pedig beteg disztópiaként hat ránk. Kiemelkedik a Szabadesés és az 1095 nap, hiszen mindkettő olyan lezárást kap, ami kétségkívül kegyetlenül meglepi az embert. A teljesség igénye nélkül nem lehet minden műről szót ejteni, unalmassá is válna az ajánló, azokról pedig nem szeretnék írni, amelyek nem tettek rám mély benyomást.

Egy-két szövegre ráfért volna még egy kis átnézés, mert elég sok elgépelés található a bennük. Ezt leszámítva érdemes elolvasni, mivel ezáltal kicsit másképp láthatjuk azokat, akiknek naponta látjuk, mit olvasnak és értékelnek. A kötet végén még egy pár szóban kicsit jobban megismerhetjük őket bemutatkozásaikban az antológia szerkesztőivel együtt.