Cselenyák Imre: Eltépném lelkemet. Vörösmarty Mihály életregénye. Historycum Kiadó, 2025.

„ A lírai lélek mindent meg tud énekelni, mert úgy szép a világ, ha többet, szebbet látunk beléje, mint amennyit a szem befog.”

Vörösmarty Mihály nevével már általános iskolában találkozunk, amikor kötelezőként meg kell tanulnunk a Szózat egy-két, esetleg összes versszakát, majd megismerkedünk az életpályájával és a többi fontos versével. Életéről most egy sokkal szórakoztatóbb regényes feldolgozást vetett papírra Cselenyák Imre, aki az élete mellett a történelmi korszakot is felvázolja számunkra.

A szerző a gyerekkorától kezdi jeles poétánk életének tárgyalását, itt bevezet minket a családi körülményeibe. Az egykoron nemes, most gazdálkodóként élő család legnagyobb fiában már ekkor látják, hogy az eszével tűnik ki és a földön való dolgoztatás helyett tanulni küldik. Iskolai évei alatt belelátunk a korabeli oktatás rendszerébe és végigkövetjük, ahogyan elvégzi a jogot, emellett házitanítóként elszegődik a jobb módú Perczel-családhoz, ahol nehezen, de megtalálja a közös nevezőt az eleven úri ifjakkal, és szerelmes lesz a család gyönyörűséges leányába, Etelkába, amely később a szerelmi líra egy részét ihleti.

Közben elvégzi a jogot és bekapcsolódik az irodalmi életbe. Tanúi leszünk, ahogyan Toldy Ferenccel és Bajza Józseffel együtt dolgoznak, megalakul a Kisfaludy Társaság és közben ő a korabeli irodalmi élet csúcsára jut. A siker mellett azt is megtapasztalhatjuk, milyen silány anyagi körülmények jutnak az íróknak. Közben pedig olyan művek megszületésénél lehetünk jelen, mint a Zalán futása, a Csongor és Tünde, a Szózat, A merengőhöz vagy a Fogytán van a napod. Említésszinten előkerül A vén cigány és az Előszó, míg Az emberek című vers teljesen kimaradt, pedig véleményem szerint a lengyel törekvések elnyomására írt vers egyik fontos mérföldkő volt abban, hogy egyre borúsabban látta a világot.

Az irodalmi pályafutás mellett belelátunk a magánéletébe is, részletesen megmutatja az író, hogyan ismerte meg feleségét, Csajághy Laurát, akivel már magát öregnek tartó költőként köt házasságot, ennek gyümölcse négy gyermek lesz. A családi élet mellett képet kapunk arról, hogy a kor jelesebb embereivel milyen viszonyban volt. Barátai között tudhatta többek között Deák Ferencet, Fáy Andrást, Kölcsey Ferencet, Széchenyi Istvánt is. Emellett megjelenik az őt követő nemzedékként Arany János és Tompa Mihály, de nem maradhat ki Petőfi Sándor sem, a köztük levő, a szabadságharc alatt kirobbanó kisebb konfliktusról is olvashatunk. Sokat van barátai körében, amelyek java részében boroznak, természetesen nem hiányozhat az az epizód sem, amikor megalkotta a fröccs szavunkat.

Miközben végigtekint a szerző a költő életén, előkerülnek az időszak történelmi eseményei is. A történet kezdetén a ferenci abszolutizmus időszakában járunk, amikor a napóleoni háborúk következményeként tombol a gazdasági válság, majd a reformkorban találjuk magunkat. Kicsit hiányoltam, hogy az első reformországgyűlésről nem esett szó, főleg nem a sokat szereplő Széchenyi István egy évi jövedelmének felajánlásáról, pedig az Akadémia és a legnagyobb magyar is elég sokszor megjelenik az elbeszélés során. Említésre kerül viszont Kossuth letartóztatása, a pesti árvíz, Széchenyi és Kossuth vitája, az első vasútvonal építése Pest és Vác között. Alaposan belemegy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeibe, ezáltal megelevenedik március 15-e, a pákozdi csata, a tavaszi hadjárat és a világosi fegyverletétel.

Ezek mellett kiemelkedik még az, ahogyan Cselenyák a Vörösmartyt körülvevő környezetet ábrázolja. A korabeli Buda, Pest és Székesfehérvár esetében olyan érzésünk támad, mintha az akkori városokban mi is ott barangolnánk, míg a Velencei tó környékét és a Bakonyt rendkívül szépen rajzolja le.

A szerző gyönyörű mondatokat rajzolva visz minket végig főhősünk életén, egyetlen hibája, hogy a szabadságharc kitörése után kicsit gyorsabb tempóra kapcsol és kissé túl hamar jön a befejezés. Ezt leszámítva egy igazán jól megírt regényes életrajzzal van dolgunk, melyet versbetétek és a korabeli levelekből vett idézetek is színesítenek. Külön érdem, hogy a szövegben előforduló olyan idegen szavazat, mint az instruktor vagy a stipendium lábjegyzetben magyarázza el. Az utószóban kiegészítésként Váczi Márk történész a székesfehérvári Vörösmarty-kultusz történetéről ad egy kisebb számvetést.

Olyan életrajzi regénnyel van dolgunk, amely sokkal többet ad az irodalomórán tanultaknál és hús-vér, esendő emberként mutatja be előttünk Vörösmartyt.

Sásdi Tamás