Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal - A Márk-változat. Magvető Könyvkiadó, 2017.

„Azért nem visznek el, aranyom, mert mi már el vagyunk víve.”

A nemesi származású pestieket kitelepítik vidékre, ahol a gyermek elkezd eszmélni. Mivel sokat hall róla, hisz Istenben, de nem tudja mi az…

Esterházy Péter kétrészes regényciklusának második darabja valóban egy egyszerű történet, amelyben a gyermek szemszögéből megelevenednek az ötvenes évek. A gyermek elkezd gondolkodni a létezésről, többek között a hitről is, amellyel a nagymama által kezd el foglalkozni. Miközben ő hitbeli kérdéseket vitat meg magában, a környezetét leírva előtűnnek a kitelepítettek mindennapjai, ahogy hozzászoknak a vidéki élethez: az állatok gondozásához vagy a kapáláshoz. Az édesapa pedig szocializálódik a kocsmában, ahol többször is a pohár fenekére néz. Az anya meg sopánkodik. A jelen pillanatok mellett felmerülnek a család által átélt közelmúlt traumái. Érződik még a háború hatása, ahol a nagymama legnagyobb fájdalma, hogy az egyik gyermeke nem tért vissza a frontról és érintőlegesen előkerül a holokauszt is.

Az elbeszélés azt adja, amit a cím ígér: egyszerűséget, ahol 100+2 oldalban osztja meg velünk a gondolatait az író. Ugyan a barokkos körmondatok most kimaradnak, de a szerző a humorát és a nyelvi játékokat nem hagyta ki a szövegből, ennek köszönhetően olyan szösszenetekkel leszünk gazdagabbak, mint:

„A nincset nem lehet a nincsben fölismerni, csak utána, a vanban, a nincs múltán, de amikor észrevettem, hogy nem imádkoztam, nem aggódtam, mert a nagymama mindig imádkozik, mindene ima.”

„A baj előtt még nincsen baj. Ha volna baj, az baj volna, de akkor még azelőtt nem volna még baj.”

„Attól függ, mit írsz. Ez nem így van, hiszen nem írhatok bármit. Amit végül is aztán leírok, le tudok írni, le merek írni, az már valóságos.”

Rövid, mégis tartalmas kötettel van dolgunk, amely ajánlott az író kedvelőinek és a munkásságával most ismerkedőknek egyaránt!

Sásdi Tamás