Bakóczy Sára - Bányai D. Ilona - Cselenyák Imre - Fábián Janka - Gál Vilmos - Gáspár Ferenc - Hacsek Zsófia - Izolde Johanssen - Jezsó Ákos - Kapa Mátyás - Schmöltz Margit - Soós Tibor - Szélesi Sándor - Trux Béla: Buda & Pest. Ahogy kezdődött. Historycum Kiadó, 2025.
„A dolgok néha valóban gyorsan változnak – csak épp nem mindig abba az irányba, amibe az ember szerette volna.”
Aquincumban az egyik római asszony ónból átoktáblát gyártat, hogy megakadályozzon egy nem kívánatos szerelmet. Évszázadokkal később előkerül és két magyar család birtokolja egymással versengve, ami életükben számos konfliktust okoz…
A Történelmiregény-Írók Társasága a Buda és Pest – Egy város zivataros századaiból nagy sikere után megírta az előzményeket. Erre most tizennégy szerző vállalkozott, Nemere István sajnos már az égi íróasztalánál írja regényeit, míg az előző kötetben a napjainkról szóló fejezetet jegyző Novák Andor most csak a borítótervezésből vette ki a részét, ezt meg kell jegyezni, ezúttal is csodásra sikerült.
A cselekmény most időben a római kori Aquincum területén kezdődik és egy kis időugrással a 10. század végén folytatódik, majd az első kötet kezdő akkordjainál ér véget. A történetet most is összeköti valami, ezúttal egy latin szöveget tartalmazó, ónból készült átoktábla, ami a Veszprém mellől Budára költöző Csolt és a már itt élő Baksa leszármazottai között okoz kisebb-nagyobb galibákat. A szereplők közül mindenkiről lehetetlen lenne írni, számomra a legérdekesebb karakterek Csolt ágából Réka, aki inkább választja a különálló életet, a természet erejében hisz és nem kíván keresztény hitre térni, míg a másik családból György volt a legszimpatikusabb, akiből keresztes vitéz és a királyhoz közel álló katona és büszke családapa lesz.
A cselekmény történelmi hátterében a szerzők most jobban a társadalom mindennapi életébe tekintettek bele, de érzékelhetőek azért a politikatörténet elemei is. A római korból átérezhetjük az uralkodó többistenhit és a megjelenő kereszténység, illetve a Rómából származó és nemrég mindenkire kiterjesztett római polgárjoggal rendelkező személyek közötti ellentéteket, mellette pedig részt vehetünk egy tavaszünnepen és egy véres gladiátorviadalon is. A város is gyönyörűen be van mutatva, amelynek ékessége a Danuvius folyó. A későbbi századokban az akkor már Dunának nevezett folyó marad továbbra is a település szépsége, amely egyre jobban épül és szépül a történet folyamán.
A tízedik században ugorva Csolték példáján átérezhetjük a Koppányt támogatók félelmét, akik kénytelenek a veszprémi csatát követően a kereszténységre térni, de azért megmaradnak a régi szokásoknál. Az első időkben folyamatosan érzékelhetjük, hogyan maradnak meg a már bevált dolgoknál, de az idő múlásával folyamatosan szocializálódnak. Hőseink részt vállalnak templomépítésben, méhészkednek, kereskednek, népi praktikákkal próbálnak gyógyítani, katonáskodnak, szerelmesek lesznek, családot alapítanak, szerzetessé lesznek, olykor pedig az emberi brutalitás áldozataivá válnak, de van, akit boszorkánysággal is gyanúsítanak. Közben pedig zajlik körülöttük a nagybetűs történelem.
Szőrmentén előkerülnek István törvényei és majd az Aranybullában foglalt intézkedések is, közte pedig tanúi lehetünk, ahogyan szent királyunk halála után Orseolo Péter nem éppen úgy kormányozza az országot, ahogy az a népnek jól esne, egy pillanatra megjelenik Aba Sámuel is, és a pogánylázadás korának is részesei leszünk, a történet szerves részét képezi Gellért püspök halála. Kisebb időugrással a város szomszédságában található Mogyoródra megyünk, ahol egymással csap össze a törvényes király, Salamon és az ellene lázadó Géza és László. Vélhetően ez a kötetben a legbrutálisabb csataleírás. A feudális magyar állam válságának időszakát különös érzés volt számomra regényes formábban olvasni, hiszen ez a téma nagy hatással volt rám főiskolai tanulmányaim során a korszakot tanító tanárom, Besze Tibor miatt, akinél ráadásul ebből szigorlatoztam.
A szereplők által értesülünk Halics meghódításáról és az osztrákokkal való konfliktusról, feltűnnek az átvonuló keresztesek, később pedig a szereplők egyike kíséri II. Andrást keresztes háborúba, ahol rájönnek, hogy sok értelme nincs az egésznek. A család tagjaival történő kalandozás természetesen a tatárjárással ér véget, ahol még átélhetjük a kunok elleni brutális fellépést, köztük Kötöny király meggyilkolását és hírt kapunk a muhi csata eredményéről is.
A szerzők ismét egy kiválóan, szépirodalmi igénnyel megírt munkát tettek le az asztalra, amelyben az izgalmat mélyebb gondolatok és olykor parázs párbeszédek színesítik. Ennek köszönhetően nem vesszük észre, hogy több író keze munkáját olvassuk és azt sem, hogy egy majdnem 600 oldalas monstrummal van dolgunk. Külön kiemelendő, hogy lábjegyzetben az aktuális fejezetet jegyző író elmagyarázza a szövegben megjelenő olyan idegen fogalmakat, mint a limes vagy a novicius. A végén pedig egy családfán követhetjük végig a két família leszármazottait.
Az előzménykötet méltó párja a főváros alapításának 150. évfordulójára megjelent könyvnek. Sajnos azt nem mondhatom, hogy várjuk a szerves folytatást, csak azt, hogy remélhetőleg olvashatunk még olyan sztorikat, amelyet a TRT tagjai közösen fognak prezentálni!
Sásdi Tamás
