Szabó Magda: Az ajtó. Jaffa Kiadó, 2016.

„Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírba takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, akik mindig szerettünk volna lenni.”

Az új lakásba költöző házaspár házvezetőnőt keres, egy ismerős ajánlja Emerencet. A magának való asszony és a sikeres írónő kapcsolata nem indul valami fényesen, mégis különleges kapocs köttetik…

Szabó Magda talán legismertebb regényének témáját a saját életéből vette. Főhőse a különc öregasszony, aki eleinte távolságot tart az elbeszélővel, majd amikor a férje kórházba kerül, akkor szinte kitárulkozik előtte, de utána is idő kell hozzá, hogy igazán a bizalmába fogadja. A szerző rendkívül részletes képet fest le egykori alkalmazottjáról, akinek a sorsában ott van a 20. századi magyar történelem összes tragédiája. Vidékről került fel az első világháború után cselédként a fővárosba, átélte a második világháborút és embermentőként is tevékenykedett. A műben megjelenő üzletasszony a holokauszt áldozata lehetett volna, ha Emerenc nem menti meg. A párbeszédekben megjelenik még a második világháború utáni helyzet, például a földosztás. A kisebb történelmi háttér mellett nagyban megismerjük az asszony küzdelmes életét, aki öregkorában is fiatalokat megszégyenítően dolgozik: takarít a lakásban és több utcát is ő tart karban, főleg hóeséskor.

Nincsen családja, ennek ellenére igazi udvartartást tart maga körül: a három barátnő (Adél, Polett és Sutu), az alezredes, testvérének, Józsinak a fia és természetesen maga Szabó Magda. Kettejüknél végigkísérhetjük azt, hogyan mélyül el a kötelékük. A cím fontos szerepet játszik a történetben, mert senki se tudja, milyen Emerenc lakása, az előszobán túl még a már bizalmában levő írónőt sem engedi be. A történet nagy kérdése, hogy vajon megtudjuk-e, mi rejlik az ajtó mögött?

Miközben a két főszereplő egyre közelebb kerül egymáshoz, gyönyörű gondolatokat oszt meg velünk a szerző az emberek közötti viszonyról és az írásról:

„A szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély.”

„Ő nem fogta fel, hogy attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van, rég megérthette volna, de csak azt érti meg, amit akar.”

„Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan és tagoltan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett.”

„Az írás nem szelíd gazda, a mondatok, ha abbahagyjuk őket, sosem folytathatók eredeti minőségükben, az új fogalmazásban a szöveg íve elgörbül, statikája nem biztosít többé semmit.”

A történet a kezdettől fogva beszippantja az olvasót és észre se veszi, ahogy peregnek az oldalak, közben pedig megkedveli a különleges hölgy figuráját. Ebben sokat segít a szerző stílusa, amely a szép barokkos körmondatok ellenére nagyon gördülékeny. Ajánlható minden szépirodalmat kedvelő olvasónak, akik szeretnek az emberi lélek mélyére is lelátni egy kiváló történet mellett. Szabó Magda műveivel ismerkedőknek is bátran ajánlható, egyből kedvet kapnak az életmű további darabjaihoz!

Sásdi Tamás