Cselenyák Imre: A semmi ágán. József Attila életregénye II. rész. Könyvmolyképző, 2023.
„Olyan költő, amilyet ritkán hord hátán a föld, de az élethez semmi összeszedettsége nincs.”
A második kötetben ott folytatódik József Attila élete, ahol a Tiszta szívvel című kötetben abbamaradt. A Vágó Mártával való szakítás után vesszük fel a fonalat, és a költő életének utolsó évei tárulnak elénk. Hiába tudjuk az irodalomórákon tanultak alapján a végkifejletet, mégis érdekes és egyben megrázó az oda vezető út.
A folytatás jóval komorabb az első résznél, pedig az se volt egy vidám hangulatú történet. Itt még jobban Attila lelke mélyére látunk, aki szinte állandóan viaskodik önmagával. Egy pszichológiai munka átolvasása közben megismerkedik a pszichoanalízissel, amely lényegében minden baj okozója lesz. Miközben testvérei mindig mellette állnak, ő teljesen egyedül érzi magát, akit senki sem szeret, és hiába mondják neki, hogy ő korának egyik legnagyobb költője, ő maga ezt nem hiszi el, mert ez nem nyilvánul meg semmilyen elismerésben.
Az egyik fő vezérfonal a nőkkel való kapcsolata. Miután Vágó Márta elhagyta, megismerkedik Szántó Judittal, akivel hosszabb időre összeköti az életét. Nem házasodnak össze, ő mégis a feleségeként könyveli el. Érdekes viszony bontakozik ki közöttük, Judit mintha az anyja lenne, gondoskodik róla, nagyon szereti és felnéz rá. Attila ezt eleinte hűségével viszonozza, később egy rendezvényen megpillantja Marton Mártát, aki elbűvöli szépségével. Ugyan csak beszélgetnek, de őt ez annyira felizzítja, hogy megírja hozzá az Óda című verset. Analitikusként kerül a képbe Gyömrői Edit, aki megtartja a több lépés távolságot, Attila mégis feleségül akarja venni. Mivel a hölgy menyasszony, kikosarazza, ami után következik a tankönyvekből is ismert késes jelenet. Kozmutza Flóra ugyan eleinte távolságtartó vele, de a költő betegségére való tekintettel belemegy a játékba, hogy a felesége legyen, holott ekkor már a pszichológusnő már a történetben szinte démonizált Illyés Gyula a jegyese.
A lelki viaskodás mellett betekintést nyerünk olyan versek megszületésébe, mint a Külvárosi éj, a Dunánál, vagy a fent említett szerelmes vers. Jómagam kicsit hiányoltam, hogy a Kései sirató csak említésszinten jelenik meg a történet során és nem látunk bele, mit érzett akkor, amikor megírta. Részletes alkotási folyamatot követhetünk viszont végig, amikor a Szabad ötletek jegyzékének néhány sorát írja le.
A szerző kiválóan ábrázolta a történeti hátteret és a korabeli írókat. Attila ő maga is részt vesz az 1930. szeptember 1-ei munkástüntetésen, amiről részletes beszámolót kapunk. Említésszinten megjelenik Gömbös Gyula és a hitleri Németország felemelkedése. A főhős maga is részt vesz az illegális kommunista mozgalomban, előadásokat tart. Kommunistának tartja magát, de megismerve a sztálini Szovjetunió rémtetteit, elzárkózik annak dicsőítésétől.
Az írótársak közül barátként jelenik meg Kosztolányi és Karinthy, hármuk közelgő halálát érzékletesen festi le a szerző:
„Megtörténik, hogy Karinthyék is vendégségben vannak Kosztolányiéknál, és eléggé morbid módon egész este a halálról viccelődnek. Még fogadnak is, ki hal meg előbb. Kosztolányi eltöpreng.
– És aki megnyeri, miből tudja meg, hogy ő nyert?
– Abból, hogy én elmesélem neki – hunyorog körül Karinthy.
Hatalmas nevetés a jutalma. Attila olyan önfeledt artikuláltsággal tud nevetni, mint egy nyeretlen kamasz. Aligha gondolná, hogy a két mester között fog eltávozni az élők sorából, méghozzá egymást követő években.”
Móricz Zsigmond érdeklődőként jelenik meg, míg Babits a fő ellenség, aki miatt nem ismerik el a munkásságát és folyamatosan féltékeny Illyés Gyula sikereire.
Maga a történet érdekfeszítően lett megírva, de ugyanakkor a démonaival küzdő főhős szenvedései meggyötrik az olvasó lelkét. Ennek ellenére megéri elolvasni mindkét kötetet, mert ezáltal jobban beleélhetjük magunkat a magyar órán tanultakba. A történetet egy életrajzi vázlat egészíti ki, a felhasznált irodalom jegyzéke pedig továbbolvasásra buzdít Attilával kapcsolatban. A kötet legvégén pedig magát a szerzőt is megismerhetjük pár mondatban.
Sásdi Tamás
