Fábián Janka: A remény szerelmesei. Libri Kiadó, 2025.
„– Akkor nincs remény… – suttogta Cili.
– Remény mindig van – felelte az író. – Ezt soha ne feledd! Itt Füreden is, lám, a szörnyű katasztrófa után megnyílt Jókai egykori háza, és évtizedek után ismét megtartották az Anna-bált. Egy régi, sokkal élhetőbb világ két hírnöke ebben a sivár jelenben. Pislákoló mécsesek ebben a sötét éjszakában. Gondoltuk volna ezt egy-két évvel ezelőtt? Én aztán nem! Hát ezért nem szabad feladni a reményt. Valami jó mindig történhet, és én érzem is, hogy történni fog. Nem is olyan sokára!”
Az érettségi előtt álló Kolláth Cili szemtanúja lesz amint a Pajtás sétahajó balesetet szenved és lefotózza a szerencsétlenséget. A kiérkező ÁVH-soktól egy fiatalember menti meg, akivel később ismerkedni kezdenek. Közben Cili egy íróval is összetalálkozik…
Fábián Janka kisregényében még egyszer visszavisz minket Balatonfüredre és Györöky Ilka leszármazottainak életébe ad egy újabb betekintést az 1954-es év nyarán. A középpontban az érettségiző Cecília áll, aki a rövid cselekmény alatt sok mindent átél, többek köztük azt, hogy két férfi szeretné csapni neki a szelet. A kisregény romantikus szálának nagy kérdése, hogy kit fog választani? A korszak munkásideálját megtestesítő sztahanovista Ferit, vagy az író Ákost?
Miközben erre fény derül, zajlanak a történelem eseményei és betekintést nyerünk a korabeli emberek életmódjába. Cili által látjuk az érettségire való felkészülést és azt, hogy mennyire nehéz volt akkoriban egy egyetemre bekerülni, főleg akkor, ha a rendszer számára nem volt szimpatikus az illető származása.
A szerző röviden érinti, hogyan változott meg kicsit a politikai széljárás Sztálin halála és Nagy Imre kormányra kerülése után, majd a Pajtás balesetének minden részletére kitérő bemutatásakor szembesülünk az ÁVH tevékenységével is. A tragédia mellett azért jó dolgok is történnek: először megnyílik a Jókai villa a látogatók előtt, ami nagy ünnepséget hoz néhány író sztárvendéggel és hosszú idő után megrendezik újra az Anna-bált. Ez Cili nagymamájának különösen jó érzés, mert ő még részt vett a békeidők rendezvényein és most újra átélheti velünk együtt.
Cili a hobbija miatt kis híján bajba kerül. Az események minden mozzanatának megörökítésével kapcsolatban egy kisebb társadalomkritika is elhangzik, amely nagyon is érvényes lehet napjainkra is:
„– De még az is lehet, hogy az én fotóimon kívül nincs egyetlenegy sem az esetről…
– Na és aztán? Száz éve sem rohangált mindenki fényképezőgéppel, mégis fel tudjuk idézni az akkoriban történteket.”
A mindössze 208 oldalas cselekményen Janka a tőle megszokott gördülékenységgel vezet minket végig és észre se vesszük, ahogy haladunk közben. Ugyan csak egy nyár erejéig látogatunk el ismét az előző négy részben megszeretett família sarjaihoz, mégis egy igazi felüdülés, hogy egy kicsit még bepillanthatunk az életükbe.
Sásdi Tamás
