Kate Thompson: A remény könyvtára. Libri Kiadó, 2023.
„A barátnőm, Clara megértette, hogy a könyvek a változás és a menekülés ígéretét hordozzák. Elrepítik az embert ebből a szörnyű háborúból olyan világokba, amelyek felkereséséről nem is álmodhat.”
A második világháború alatt a londoni Bethnal Greenben a föld alatt működik könyvtár, ahová bárki betérhet. A könyvtárat két lelkes hölgy, Clara és Ruby vezeti, a rendszeres vendégek pedig a háború pokla elől menekülnek a könyvek különböző történeteibe. És van, aki ezt nemigen nézi jó szemmel…
Kate Thompson könyve egy szívbemarkoló történelmi regény, amely a könyveket szerető ember számára különleges olvasmány. Egyszerre szól az olvasás szeretetéről, a háború borzalmairól és az emberi kapcsolatokról. A történelmi háttérben átélhetjük az állandóan a háború veszélyétől rettegő londoniak mindennapjait, ahol élénken él a dunquerque-i evakuálás emlékezete. A történet során a szereplők tudomást szereznek a normandiai partraszállásról, a Vörös Hadsereg Berlin felé nyomulásáról és Hitler öngyilkosságáról. Ha a kötet fanyar iróniáját követjük, itt nem a nősülést nem tudta kiheverni, hanem az alagútban található olvasókör lett a veszte:
„Ha Hitler látná ezt az olvasókört, azonnal bedobná a törülközőt.”
A történet fő színtere a londoni metróalagút, ahol a Bethnal Green-i Könyvtár épületének lebombázása után a metróalagútba költözött. Az írónő úgy festi le a helyszínt, hogy azt érezhetjük, mintha mi is ott lennék a sötét és büdös alagútban, ami egy utolsó menedék a polgári lakosság számára. Itt a gyerekek tanulhatnak, mesét olvasnak nekik, foglalkozásokat szerveznek számukra, míg a felnőttek olvasókörbe járnak és a korabeli sikerkönyveket beszélik meg egymással.
A könyvtár lelke Clara és Ruby, a két teljesen ellentétes személyiségű nő. Clara fiatalon lett özvegy a háború elején és mardossa a bűntudat a férje halála miatt. Egyetlen vigasza a könyvtár, ahol minden betérőnek megpróbálja kitalálni a kedvenc olvasmányát, emellett a könyvtárba bejáró gyerekeknek szinte a pótanyjukként viselkedik. Ruby pedig a minden lében kanál nő, az igazi férfivaló vadóc, aki nagyon szereti a gint és Clarát. Emellett őt is mardossa a bűntudat a húga elvesztése miatt. Mindkettejük életébe belép egy-egy férfi, a romantikus szál egy újabb izgalmat ad a történetnek, vajon mi lesz a két pár között. amikor a történet végére érünk?
Nem hiányozhat a negatív karakter sem, az újonnan kinevezett főnök az igazi gonosz megtestesítője az olvasó ember számára. Mr. Pinkerton-Smythe a maradiság igazi szimbóluma, aki nem tudja elképzelni, hogy egy nő könyvtárban dolgozzon vagy hogy könyvmoly legyen. Erről így olvasni mintegy 80 évvel később egy férfi könyvmolynak meglehetősen elszomorító, hogy a haladó nyugaton ennyire elmaradott emberek is voltak egykoron.
Mint fentebb írtam, a könyv egy igazi léleksimogató olvasmány a könyvet szerető olvasó ember számára, amit jól mutatnak a következő idézetek:
„A könyvtárak olyan helyek, ahol mintha könnyebben jönnének a bizalmas vallomások. Az a sok, a polcokról suttogó könyv talán megoldja a nyelveket. Lehet, hogy így van. Ha az embert történetek veszik körül, nem tudja megállni, hogy ne ossza meg a saját történetét. Rubynak gyakran volt olyan érzése, hogy amikor lent vannak a föld alatt, az alvilág homályos labirintusában, az emberekről lehámlik a hétköznapi álarc. Bejönnek a föld alatti könyvtárba, belélegzik a könyvek aromáját, és megfeledkeznek az elővigyázatosságról.”
„– Szóval úgy tűnik, igaz, amit erről a helyről mondanak.
– Ki és mit mond? – kérdezte óvatosan Ruby.
– Lent a piacokon meg a kocsmákban azt mondják, az az özvegy olyan könyveket kölcsönöz ki nekik, amiktől mindenféle gondolataik támadnak.
Ruby próbálta leplezni a bosszúságát.
– Hát, Ricky, tulajdonképpen ez az olvasás értelme.”
A könyvek mellett a történelem szerelmesei is elgyönyörködhetnek egy-egy gondolatban:
„A történelmet nem csak dátumok és csataterek, vezérek és uralkodók alkotják. Ott vannak a hétköznapi emberek, akik élni próbálnak a könyörtelen időkben is. És eközben valahogy mindig sikerül belekapaszkodniuk a reménybe. Ez a végső igazság.”
A történet nagyon könnyen magával ragadja és nem ereszti az olvasót. A kötet végén a szerző személyes jegyzete gondoskodik arról, hogy megismerjük az, hogyan született meg ez a történet, amelyet bátran lehet ajánlani minden olvasást szerető embernek!
A könyv 2023-2024 téli közös olvasásunk volt Ediverzummal, az ő véleményét a következő linkeolvashatjátok: https://szemrevalo.wordpress.com/2024/03/07/kate-thompson-a-remeny-konyvtara-libri/?fbclid=IwAR2-iQEn_McYVJisp5Ww52rrrFgbvA9FzEdRk0w73CyeXK4D9XZNwZ2NjJs
Sásdi Tamás
