Mörk Leonóra: A porcelánlány. Jaffa Kiadó, 2024.

„Nem tudta, hogy hamarosan olyan idők jönnek majd, amikor úgy tud csak életben maradni, ha behunyt szemhéja mögött újra és újra levetíti az emlékeit.”

Lili az Instagramon meglát egy kastélyt, ami valahonnan ismerős számára. Addig kutat, amíg egy leszármazottja emlékkönyvében meg nem találja. A sors úgy hozza, hogy a munkája miatt élőben is megnézheti ezt az épületet…

Mörk Leonóra regénye egy két idősíkon játszódó történet. A napjainkban futó szálon Lili gyógytornászként felelősségteljesen végzi a munkáját és a fiatalok mindennapi életét éli, olykor az interneten. Ugyan sokat lóg az Instagramon, általa az írónő némi társadalomkritikát fogalmaz meg a közösségi média térhódításával szemben. Szerencsére nem csak a készülékét nyomkodja, szeret művelődni is, és az olvasás és a zene szerelmesei a következő mondat által biztosan megkedvelik a személyét:

„Kultúrafogyasztásom két alapvető terméke a könyv és a zene, ha nem jutok hozzá folyamatos utánpótlásukhoz, elvonási tüneteket produkálok.”

Általa bepillantást nyerhetünk hogyan telik egy gyógytornász munkaideje, emellett szóba kerül az egészségügy helyzete és az, hogy az egyedülálló munkavállalókat könnyebben elküldik egy külföldi képzésre. Németországba kerül, ahol a Keleti-tenger környékét a szerző gyönyörűen festi le számunkra, és azt érezzük, mintha Lilivel együtt sétálnánk a tengerparton.

A Lili által megtalált naplót magával viszi az utazásra, és innentől váltunk át a múltba, az első világháború kitörésének idejére. A helyszín Miskolc, itt a szerző szintén élményszerűen mutatja be számunkra a korabeli borsodi megyeszékhelyet a csilingelő villamossal és természetesen hátrányos helyzetben élő emberekkel. Ezen a szálon a tehetősebb családban felnövő Julianna szerelembe esik a hozzájuk vendégségbe érkező német Heinrichel. Bimbózó szerelmüket az első világháború szakítja szét, a fiú a fronton köt ki. A háború eseményei csak szőrmentén kerülnek elő, de említésre kerül a szarajevói merénylet, a przemysli és a somme-i csata. És a nagy kérdés, mi lesz a sorsuk? És hogyan jut el Julianna a kastélyhoz?

A szerző gyönyörű mondatokat rajzolva érdekes stílusban alkotta meg a két történetet. A jelenben játszódó cselekményben előkerül az írónő olykor csípős humora, míg a másik szálat szívfacsaróan beszéli el számunkra. Nem hiányozhatnak a mélyebb gondolatok, számomra a következő volta kiemelkedő:

„Az emlékeim olyanok, mint gyerekkorom óta gyűjtögetett fotók egy albumban. Némelyik színes, némelyik fekete-fehér, némelyik éles, mások elhomályosultak, megfakultak, vagy már ki is potyogtak a lapok közül.”

A regényt a kettős elbeszélésmód teszi igazán érdekessé, elsősorban azoknak ajánlott, akik szeretik a két idősíkon játszódó történeteket!

Sásdi Tamás