Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1994.

Ezt a könyvet vélhetően mindenki olvasta már ötödikes korában. A többség nem szívesen vette a kezébe, mert kötelező olvasmány. Én is azok közé tartoztam annak idején, de maga a történet már gyerekként megfogott és később is újra elővettem. Voltaképpen gyerekekről szól gyerekeknek, de felnőtteknek is nagy kedvence lehet. A cselekmény két gyermekcsoport hadakozását mutatja be egy apró kis szabad területért, amely a 19. század végén magát a mennyországot jelentette egy városi gyereknek. A grund gyermekei és a vörösinges rosszfiúk küzdenek ezért a területét, hogy játszani tudjanak. Közben persze magukat a gyerekeket is megismerhetjük. A vezetőt megtestesítő Boka, a mindenkinek engedelmeskedő és önfeláldozó Nemecsek, az áruló és utána tékozló fiú szerepét játszó Geréb és a rossz fiúk vezére, Áts Feri egyaránt egy külön jellem, amelyet szinte játékosan mutat be a szerző. A mellékalakokban megjelennek a kor jellegzetes figurái is, a nagy tekintélyű pedagógus és az orvos, a szegény szabó és a magát nagyra tartó hivatalnok. Ebben a történetben minden benne van kicsit, amire többségében az életben számíthat az ember: barátság, árulás, megalázkodás, hősiesség, megbocsátás, küzdelem és az elmúlás. Mindez egy gyerektörténetbe ágyazva, amely vélhetően nagyon sokáig az irodalmi kánon örök klasszikusa marad. 

Sásdi Tamás